Autodidakta művészként képeimet intuitív módon alakítom ki vonalakból, formákból és egymásba olvadó struktúrákból. A kezdeti szakaszban általában nincs előre meghatározott motívum – az a festési folyamat során alakul ki.nMunkáim az absztrakció és a fantázia között mozognak. Az alakok és formák nem mindig azonnal felismerhetők, és szándékosan teret hagynak a különböző észleléseknek és a saját értelmezéseknek. A markáns fekete vonalak határokként hatnak, ugyanakkor összekötik az egyes elemeket.nMűvészetemben az észleléssel, a kötődéssel, a változással és azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mennyire eltérően lehet a valóságot szemlélni. Különösen az a pillanat érdekel, amikor a látszólag absztrakt formákból valami ismerős alakul ki – és egy másik pillantásra ismét megváltozik.nKépeim nem kész válaszoknak szánnak, hanem meghívásnak, hogy alaposabban megnézzük őket, és felfedezzük saját észlelésünket.
Oldal 1 / 1
Autodidakta művészként képeimet intuitív módon alakítom ki vonalakból, formákból és egymásba olvadó struktúrákból. A kezdeti szakaszban általában nincs előre meghatározott motívum – az a festési folyamat során alakul ki.nMunkáim az absztrakció és a fantázia között mozognak. Az alakok és formák nem mindig azonnal felismerhetők, és szándékosan teret hagynak a különböző észleléseknek és a saját értelmezéseknek. A markáns fekete vonalak határokként hatnak, ugyanakkor összekötik az egyes elemeket.nMűvészetemben az észleléssel, a kötődéssel, a változással és azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy mennyire eltérően lehet a valóságot szemlélni. Különösen az a pillanat érdekel, amikor a látszólag absztrakt formákból valami ismerős alakul ki – és egy másik pillantásra ismét megváltozik.nKépeim nem kész válaszoknak szánnak, hanem meghívásnak, hogy alaposabban megnézzük őket, és felfedezzük saját észlelésünket.