A fény és az árnyék két olyan elem, amely találóan jellemzi a viktoriánus korszakot Angliában. Az ipari fejlődés pozitív változásokat hozott a brit társadalomban. Olyan birodalom alakult ki, amelynek befolyása világszerte érezhető volt. Az oktatásnak nyitottnak kellett lennie a társadalom minden rétege számára, és jó életre szóló kötelékeket kellett nyújtania. Csak a gyárak füstölgő kéményei keltettek kétségeket. Akik tehették, elvonultak a füsttel teli utcákról, és egy olyan világba menekültek, amely kihagyta az ipar piszkos aspektusait. Az irodalom történetekkel csábított, és különösen Charles Dickens vonzotta az olvasóközönséget a szalonokba. A történetek művészien illusztráltak voltak, és támogatták a vágyat, hogy egy rövid időre elhagyjuk a való világot. Robert Barnes művész zsánerfestményeivel és illusztrációival teljesítette ezt a harmonikus igényt, és nemzetközi elismerést szerzett.
A viktoriánus korszak elején a művészetet a Királyi Művészeti Akadémia alakította. Alapítója és sokáig az Joshua Reynolds elnöke alakította a brit festészet művészeti pályáját, és hatása halála után is folytatódott. Az iparral együtt az ország művészei számára új vásárlói réteg alakult ki. A középosztály rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé tették, hogy otthonukat művészettel rendezzék be. Ezek a művek a preraffaelita értelemben vett valóságot átültető és tükröző művek voltak. A képek nagyon részletesek voltak, anélkül, hogy idealizáltak lettek volna. Robert Barnes a mindennapi jelenetek festésének szentelte magát. Akvarelleket festett és elsajátította a litográfia művészetét. Ezek gyakran gyermek- és családi jelenetek, amelyeken a figurák mindennapi tevékenységet végeznek. Gyermekek játék közben, az iskolában vagy szüleikkel és nagyszüleikkel. Az érzelmekkel teli arcok lenyűgözőek. Lányok, akiknek arckifejezése egyértelműen mutatja a varrással szembeni ellenszenvüket, vagy iskolás gyerekek, akik a komoly helyzeteknek gyermeki pimaszsággal felelnek meg. Bájos figurák. Függetlenül attól, hogy a művész a város utcáin zajló életet örökíti meg, vagy egy vidéki családi idillt ábrázol.
Robert Barnes egy olyan világot teremtett, amely látszólag szeretetből és szeretetből áll. Művei olyan témákat ábrázolnak, amelyek távol állnak a festészetet meghatározó ideális tájképektől és portréktól. A mindennapi élet képi interpretációi, amelyeket Barnes bemutat, mindig humoros árnyalatokat mutatnak. A humor és az irónia között gyakran csak egy hajszál választja el egymástól. Robert Barnes litográfiái szórakoztatóak, csemege a szemnek, amely második pillantásra is sok mindent felfedezhet itt. A viktoriánus korszak azonban a társadalomkritika időszaka is volt. Hogy az ábrázolások mennyire állnak közel a valósághoz, és hogy a kritikai szempont mennyire erősen áramlik Robert Barnes műveibe, az talán a művész titka marad.
A fény és az árnyék két olyan elem, amely találóan jellemzi a viktoriánus korszakot Angliában. Az ipari fejlődés pozitív változásokat hozott a brit társadalomban. Olyan birodalom alakult ki, amelynek befolyása világszerte érezhető volt. Az oktatásnak nyitottnak kellett lennie a társadalom minden rétege számára, és jó életre szóló kötelékeket kellett nyújtania. Csak a gyárak füstölgő kéményei keltettek kétségeket. Akik tehették, elvonultak a füsttel teli utcákról, és egy olyan világba menekültek, amely kihagyta az ipar piszkos aspektusait. Az irodalom történetekkel csábított, és különösen Charles Dickens vonzotta az olvasóközönséget a szalonokba. A történetek művészien illusztráltak voltak, és támogatták a vágyat, hogy egy rövid időre elhagyjuk a való világot. Robert Barnes művész zsánerfestményeivel és illusztrációival teljesítette ezt a harmonikus igényt, és nemzetközi elismerést szerzett.
A viktoriánus korszak elején a művészetet a Királyi Művészeti Akadémia alakította. Alapítója és sokáig az Joshua Reynolds elnöke alakította a brit festészet művészeti pályáját, és hatása halála után is folytatódott. Az iparral együtt az ország művészei számára új vásárlói réteg alakult ki. A középosztály rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé tették, hogy otthonukat művészettel rendezzék be. Ezek a művek a preraffaelita értelemben vett valóságot átültető és tükröző művek voltak. A képek nagyon részletesek voltak, anélkül, hogy idealizáltak lettek volna. Robert Barnes a mindennapi jelenetek festésének szentelte magát. Akvarelleket festett és elsajátította a litográfia művészetét. Ezek gyakran gyermek- és családi jelenetek, amelyeken a figurák mindennapi tevékenységet végeznek. Gyermekek játék közben, az iskolában vagy szüleikkel és nagyszüleikkel. Az érzelmekkel teli arcok lenyűgözőek. Lányok, akiknek arckifejezése egyértelműen mutatja a varrással szembeni ellenszenvüket, vagy iskolás gyerekek, akik a komoly helyzeteknek gyermeki pimaszsággal felelnek meg. Bájos figurák. Függetlenül attól, hogy a művész a város utcáin zajló életet örökíti meg, vagy egy vidéki családi idillt ábrázol.
Robert Barnes egy olyan világot teremtett, amely látszólag szeretetből és szeretetből áll. Művei olyan témákat ábrázolnak, amelyek távol állnak a festészetet meghatározó ideális tájképektől és portréktól. A mindennapi élet képi interpretációi, amelyeket Barnes bemutat, mindig humoros árnyalatokat mutatnak. A humor és az irónia között gyakran csak egy hajszál választja el egymástól. Robert Barnes litográfiái szórakoztatóak, csemege a szemnek, amely második pillantásra is sok mindent felfedezhet itt. A viktoriánus korszak azonban a társadalomkritika időszaka is volt. Hogy az ábrázolások mennyire állnak közel a valósághoz, és hogy a kritikai szempont mennyire erősen áramlik Robert Barnes műveibe, az talán a művész titka marad.
Oldal 1 / 2