| Született | 1606. július 15. (Leiden) |
| Elhunyt | 1669. október 4. (Amsterdam) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Hollandia |
| Korszakok | Barokk, Niederländisches Goldenes Zeitalter der Malerei |
| Műfaj | arckép, szakrális művészet, mitológiai festmény, zsánerfestészet, történelmi festmény, önarckép, tájkép, csendélet, vanitas |
| Foglalkozás | festőművész, rajzoló, grafikusművész, műgyűjtő, rézkarckészítő, vésnök, műkereskedő |
| Család | Apja: Harmen Gerritszoon van Rijn Anyja: Neeltje Willemsdr. Zuytbrouck Gyermeke: Titus van Rijn, Cornelia van Rijn |
| Tanította | Pieter Lastman, Joris van Schooten, Jacob Isaacsz. van Swanenburgh, Jan Pynas |
| Tanítványa | Willem Drost, Godfrey Kneller, Philips de Koninck, Abraham van Dijck, Bernhard Keil, Gerard Dou, Carel Fabritius, Jürgen Ovens, Ferdinand Bol, Samuel van Hoogstraten, Nicolaes Maes, Lambert Doomer, Gerbrand van den Eeckhout, Govaert Flinck, Anthonie van Borssom, Cornelis Brouwer, Jan Victors, Jacobus Levecq, Jan Gillisz van Vliet, Adriaen Verdoel, Willem de Poorter, Isaac de Jouderville, Abraham Furnerius, Johann Ulrich Mayr, Karel van der Pluym, Jan Jansz. de Stomme, Arent de Gelder, Titus van Rijn, Christopher Paudiß, Franz Wulfhagen, Jacques de Rousseaux, Heiman Dullaart, Leendert van Beijeren, Constantijn van Renesse, Heinrich Jansen, Gerrit Willemsz Horst, Johannes Raven der Jüngere, Gerrit van Uylenburgh, Johannes Colaert, Jan van Glabbeeck |
| Tagságok | amszterdami Szent Lukács-céh |
| Ismert művek | Die Nachtwache (1642), Die Anatomie des Dr. Tulp (1632), Der Sturm auf dem See Genesareth (1633), Die Judenbraut (1667), Die Rueckkehr des verlorenen Sohnes (1668) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago, Rijksmuseum, Minneapolis Institute of Art |
Az aranykor a virágzó üzleti élet és a virágzó gazdaság időszakát jelenti. A gazdagsággal együtt járt a nagyfokú szabadság és a művészet iparággá emelése. A művészetről szóló korai értekezésekben külön említést tesznek egy festőről, aki sokat profitált az élet mindhárom kellemes aspektusából. Rembrandt-van-Rijn szerette a gazdagságot és a kicsapongó életet. Művészként szerette a szabadságot, hogy megvalósíthassa elképzeléseit, és hasznot húzott a műalkotások élénk kereskedelméből. A művész számára a legfőbb jó a festészet volt, amelyet úgy élt ki, mint kevés más festő.
Amszterdam már a 17. században példát mutatott a liberalitás, a tolerancia és az egyedülálló kulturális dinamika terén. Az utcákon különböző nyelveket beszéltek, és a kereskedelem a város önképének része volt. Rembrandtot rendszeresen vonzotta Amszterdam. Festészete időnként vállalkozói szemléletet öltött. Művei egy színpadi darab nagy jeleneteire emlékeztetnek. A figurák ügyesen vannak elhelyezve, és a fény ügyes játékával a középpontba kerülnek. Az Éjszakai őrség tökéletesen mutatja be a fény és a sötétség játékát. A festmény egy nappali jelenetet ábrázol, és a nézőben egy esti összejövetel érzését kelti. Rembrandt az olasz mesterek alapvető festői vonásait ültette át, és ezekből fejlesztette ki a mesteri ábrázolásmódot. A dráma a festményekből szólt, és alakjait érzelmekkel kötötte össze. Ez különösen jól látszik azokon a portrékon, amelyeken megengedte modelljeinek és saját magának, hogy nevessenek.
Rembrandt szerette a tehetségének adta lehetőségeket. Saját műhelyt hozott létre, ahol festett és festetett. Tanítványai jó néhány festménye viseli a nagy nevet. A festő jól keresett, és pénzének nem elhanyagolható részét más művészek festményeibe fektette. Saját festményeit is megvásárolta. Rembrandt abban a reményben, hogy később nyereséggel értékesítheti őket, pénzt vett fel. A festő bonyolult gazdasági konstrukcióban élt, amely öregkorára nincstelenné tette a művészt. Kincstárát felszámolták, Rubens és Raffaello festményei kerültek elő. A nagy festőnek végül a festészet és a ritka szabadsággal teli élet maradt.
Oldal 1 / 46
| Született | 1606. július 15. (Leiden) |
| Elhunyt | 1669. október 4. (Amsterdam) 63 éves korában |
| Nemzetiség | Hollandia |
| Korszakok | Barokk, Niederländisches Goldenes Zeitalter der Malerei |
| Műfaj | arckép, szakrális művészet, mitológiai festmény, zsánerfestészet, történelmi festmény, önarckép, tájkép, csendélet, vanitas |
| Foglalkozás | festőművész, rajzoló, grafikusművész, műgyűjtő, rézkarckészítő, vésnök, műkereskedő |
| Család | Apja: Harmen Gerritszoon van Rijn Anyja: Neeltje Willemsdr. Zuytbrouck Gyermeke: Titus van Rijn, Cornelia van Rijn |
| Tanította | Pieter Lastman, Joris van Schooten, Jacob Isaacsz. van Swanenburgh, Jan Pynas |
| Tanítványa | Willem Drost, Godfrey Kneller, Philips de Koninck, Abraham van Dijck, Bernhard Keil, Gerard Dou, Carel Fabritius, Jürgen Ovens, Ferdinand Bol, Samuel van Hoogstraten, Nicolaes Maes, Lambert Doomer, Gerbrand van den Eeckhout, Govaert Flinck, Anthonie van Borssom, Cornelis Brouwer, Jan Victors, Jacobus Levecq, Jan Gillisz van Vliet, Adriaen Verdoel, Willem de Poorter, Isaac de Jouderville, Abraham Furnerius, Johann Ulrich Mayr, Karel van der Pluym, Jan Jansz. de Stomme, Arent de Gelder, Titus van Rijn, Christopher Paudiß, Franz Wulfhagen, Jacques de Rousseaux, Heiman Dullaart, Leendert van Beijeren, Constantijn van Renesse, Heinrich Jansen, Gerrit Willemsz Horst, Johannes Raven der Jüngere, Gerrit van Uylenburgh, Johannes Colaert, Jan van Glabbeeck |
| Tagságok | amszterdami Szent Lukács-céh |
| Ismert művek | Die Nachtwache (1642), Die Anatomie des Dr. Tulp (1632), Der Sturm auf dem See Genesareth (1633), Die Judenbraut (1667), Die Rueckkehr des verlorenen Sohnes (1668) |
| Múzeumok | National Gallery of Art, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago, Rijksmuseum, Minneapolis Institute of Art |
Az aranykor a virágzó üzleti élet és a virágzó gazdaság időszakát jelenti. A gazdagsággal együtt járt a nagyfokú szabadság és a művészet iparággá emelése. A művészetről szóló korai értekezésekben külön említést tesznek egy festőről, aki sokat profitált az élet mindhárom kellemes aspektusából. Rembrandt-van-Rijn szerette a gazdagságot és a kicsapongó életet. Művészként szerette a szabadságot, hogy megvalósíthassa elképzeléseit, és hasznot húzott a műalkotások élénk kereskedelméből. A művész számára a legfőbb jó a festészet volt, amelyet úgy élt ki, mint kevés más festő.
Amszterdam már a 17. században példát mutatott a liberalitás, a tolerancia és az egyedülálló kulturális dinamika terén. Az utcákon különböző nyelveket beszéltek, és a kereskedelem a város önképének része volt. Rembrandtot rendszeresen vonzotta Amszterdam. Festészete időnként vállalkozói szemléletet öltött. Művei egy színpadi darab nagy jeleneteire emlékeztetnek. A figurák ügyesen vannak elhelyezve, és a fény ügyes játékával a középpontba kerülnek. Az Éjszakai őrség tökéletesen mutatja be a fény és a sötétség játékát. A festmény egy nappali jelenetet ábrázol, és a nézőben egy esti összejövetel érzését kelti. Rembrandt az olasz mesterek alapvető festői vonásait ültette át, és ezekből fejlesztette ki a mesteri ábrázolásmódot. A dráma a festményekből szólt, és alakjait érzelmekkel kötötte össze. Ez különösen jól látszik azokon a portrékon, amelyeken megengedte modelljeinek és saját magának, hogy nevessenek.
Rembrandt szerette a tehetségének adta lehetőségeket. Saját műhelyt hozott létre, ahol festett és festetett. Tanítványai jó néhány festménye viseli a nagy nevet. A festő jól keresett, és pénzének nem elhanyagolható részét más művészek festményeibe fektette. Saját festményeit is megvásárolta. Rembrandt abban a reményben, hogy később nyereséggel értékesítheti őket, pénzt vett fel. A festő bonyolult gazdasági konstrukcióban élt, amely öregkorára nincstelenné tette a művészt. Kincstárát felszámolták, Rubens és Raffaello festményei kerültek elő. A nagy festőnek végül a festészet és a ritka szabadsággal teli élet maradt.