| Született | 1596. november 1. (Cortona) |
| Elhunyt | 1669. május 16. (Rom) 72 éves korában |
| Nemzetiség | Italy |
| Korszakok | Barokk |
| Műfaj | Architekt |
| Foglalkozás | Maler, Architekt, Generalunternehmer, Zeichner, bildender Künstler |
| Tanította | Andrea Commodi, Baccio Ciarpi |
| Tanítványa | Carlo Fontana, Andrea Gennaroli |
| Ismert művek | Rape of the Sabine Women (1627), Saint Alexius dying (1638), Caesar gibt Cleopatra den ägyptischen Thron (1637), Romulus and Remus Sheltered by Faustulus (1643), The Tiburtine Sibyl announces the advent of Christ to Augustus (1660) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Gettymuseum, Cleveland Museum of Art, Staatliche Museen zu Berlin, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek) |
1596. november 1-jén született Pietro da Cortona egy toszkánai kisvárosban, Cortona néven. Fiatal korában személyes művésztanárával, Andrea Commodival együtt az olasz fővárosba, Rómába költözött, amely nagy inspirációt jelentett művei számára. A fiatal Cortona különösen kedvelte a Rómában festőként és metszőként dolgozó Annibale Carracci festményeit és szobrait. Cortona stílusát a részletgazdag tárgyak és ruhák jellemezték. Ennek ellenére gyakran láthatók egyetlen ecsetvonás, ami nagyon jellemző volt a korabeli olasz művészetre. Másrészt festményeinek élénksége és a számos színhatás használata szokatlan volt a korszakban. Festményei ráadásul gyakran különböző figurák vagy jelenetek sokaságával vannak tele, ami lenyűgöző, fenséges jelleget kölcsönöz műveinek.
Egyik legnagyobb munkája a római Palazzo Barberini palota mennyezetének művészi megtervezése volt. A freskó, amely az "Isteni gondviselés és a Barberini-hatalom allegóriája" címet viseli, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cortona nagy hatást gyakorolt a kor művészeti életére. A festményt nézve az embernek az a benyomása támad, mintha messze az égbe nézne. Cortona a monumentális mennyezetfreskó egyik társalapítója és a római magasbarokk egyik legfontosabb képviselője.
Cortona sikeres építész és építőmester is volt. Bár a festészethez képest viszonylag kevés időt fordított ezekre a szakmákra, ötletei annál innovatívabbak voltak: ő tervezte például a római "Santa Maria della Pace" templom egyedülálló homlokzatát. Elődeivel ellentétben ő sokkal többet látott a homlokzatban, mint sima felületet, és azt, valamint a templom előudvarát a római barokk stílusában tervezte. A kiemelkedések és mélyedések egymásba játszása élénk és dinamikus megjelenést kölcsönöz a homlokzatnak - hasonlóan ahhoz a módszerhez, amelyet már a fal- és mennyezetfreskóknál is alkalmazott. Öt év alatt számos anatómiai rajzot is készített. Ennek érdekében megfigyelőként részt vett a holttestek boncolásán, majd elkészítette a megfelelő műveket. A különlegesség az, hogy Cortona ezeket az anatómiai rajzokat más stílusok elemeivel kombinálta. Például klasszikus antik oszlopok elé állított egy nőt, akinek a hasát felvágták.
Oldal 1 / 2
| Született | 1596. november 1. (Cortona) |
| Elhunyt | 1669. május 16. (Rom) 72 éves korában |
| Nemzetiség | Italy |
| Korszakok | Barokk |
| Műfaj | Architekt |
| Foglalkozás | Maler, Architekt, Generalunternehmer, Zeichner, bildender Künstler |
| Tanította | Andrea Commodi, Baccio Ciarpi |
| Tanítványa | Carlo Fontana, Andrea Gennaroli |
| Ismert művek | Rape of the Sabine Women (1627), Saint Alexius dying (1638), Caesar gibt Cleopatra den ägyptischen Thron (1637), Romulus and Remus Sheltered by Faustulus (1643), The Tiburtine Sibyl announces the advent of Christ to Augustus (1660) |
| Múzeumok | Art Institute of Chicago, Gettymuseum, Cleveland Museum of Art, Staatliche Museen zu Berlin, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek) |
1596. november 1-jén született Pietro da Cortona egy toszkánai kisvárosban, Cortona néven. Fiatal korában személyes művésztanárával, Andrea Commodival együtt az olasz fővárosba, Rómába költözött, amely nagy inspirációt jelentett művei számára. A fiatal Cortona különösen kedvelte a Rómában festőként és metszőként dolgozó Annibale Carracci festményeit és szobrait. Cortona stílusát a részletgazdag tárgyak és ruhák jellemezték. Ennek ellenére gyakran láthatók egyetlen ecsetvonás, ami nagyon jellemző volt a korabeli olasz művészetre. Másrészt festményeinek élénksége és a számos színhatás használata szokatlan volt a korszakban. Festményei ráadásul gyakran különböző figurák vagy jelenetek sokaságával vannak tele, ami lenyűgöző, fenséges jelleget kölcsönöz műveinek.
Egyik legnagyobb munkája a római Palazzo Barberini palota mennyezetének művészi megtervezése volt. A freskó, amely az "Isteni gondviselés és a Barberini-hatalom allegóriája" címet viseli, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Cortona nagy hatást gyakorolt a kor művészeti életére. A festményt nézve az embernek az a benyomása támad, mintha messze az égbe nézne. Cortona a monumentális mennyezetfreskó egyik társalapítója és a római magasbarokk egyik legfontosabb képviselője.
Cortona sikeres építész és építőmester is volt. Bár a festészethez képest viszonylag kevés időt fordított ezekre a szakmákra, ötletei annál innovatívabbak voltak: ő tervezte például a római "Santa Maria della Pace" templom egyedülálló homlokzatát. Elődeivel ellentétben ő sokkal többet látott a homlokzatban, mint sima felületet, és azt, valamint a templom előudvarát a római barokk stílusában tervezte. A kiemelkedések és mélyedések egymásba játszása élénk és dinamikus megjelenést kölcsönöz a homlokzatnak - hasonlóan ahhoz a módszerhez, amelyet már a fal- és mennyezetfreskóknál is alkalmazott. Öt év alatt számos anatómiai rajzot is készített. Ennek érdekében megfigyelőként részt vett a holttestek boncolásán, majd elkészítette a megfelelő műveket. A különlegesség az, hogy Cortona ezeket az anatómiai rajzokat más stílusok elemeivel kombinálta. Például klasszikus antik oszlopok elé állított egy nőt, akinek a hasát felvágták.