Pietro Longhi rokokó festő volt, aki, bár freskókat és oltárképeket is készített, elsősorban a velencei felsőbb osztályok mindennapi életét bemutató kortárs zsánerképeiről és portréiról vált híressé. Pietro Falca néven született, egy ezüstműves fiaként. Később Longhi-ra változtatta a nevét, amikor festői karrierbe kezdett. Első tanára a veronai festőművész Antonio Balestra volt. Ez utóbbi aztán Bolognába küldte őt Giuseppe Maria Crespi-hoz, aki mind vallásos műveiről, mind zsánerképeiről híres volt. A holland zsánerfestők hatása, akiknek legalább egy jelentős műgyűjteménye volt Velencében abban az időben, Longhi művein is megfigyelhető. Legkésőbb 1732-ben Longhi képzése befejeződött, és visszatért szülővárosába, Velencébe. Ugyanebben az évben feleségül vette Catharina Maria Rizzi-t. Tizenegy gyermeke született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort.
Longhi egyik első munkája az "Óriások bukása" volt, egy történelmi mennyezetfestmény a Palazzo Sagredóban. A mű azonban nyilvánvalóan csak mérsékelt művészi sikert aratott. Emiatt Longhi állítólag ettől kezdve szinte kizárólag a zsáner- és portréfestészetnek szentelte magát. Longhi számos festményének jellegzetes vonása a velencei maszkok. Míg néhány alakot ezeken a műveken maszk nélkül ábrázolnak, vannak olyanok, amelyeken az arc vagy hiányzik, vagy maszk takarja el. Az olyan festményeken, mint a "Ridotto", Longhi mintha humoros, szatirikus módon azt akarná sugallni, hogy a velencei elit, amelyet a maszkok anonimitása véd, másképp és mindenekelőtt kevésbé szemérmesen viselkedik. Így Longhi művei ma fontos lehetőséget nyújtanak a kor társadalmi szokásainak és mindennapi életének megismerésére. Például az 1751-ben készült "Az orrszarvú kiállítása" című híres festmény egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. Ezt az orrszarvút ugyanis még abban az évben kiállították Velencében.
Longhi munkái különösen népszerűek voltak a velencei patrícius családok körében. Legnagyobb ügyfelei közé így nemcsak a velencei nemesség tartozott, hanem olyan ismert családok is, mint az Emo, Grimani, Pisani, Sagredo és sokan mások. 1756-ban felvették az újonnan alapított Velencei Akadémiára, amelynek később igazgatója lett. Ebben az időben kezdett egyre inkább elfordulni a zsánerfestészettől és a portréfestészet felé fordulni. A velencei nemességről különböző egyéni és csoportos portrékat készíthetett. Longhit későbbi munkáiban fia, Alessandro segítette, aki később szintén híres portréfestő lett. Longhi 83 éves korában halt meg szülővárosában, Velencében.
Oldal 1 / 3
Pietro Longhi rokokó festő volt, aki, bár freskókat és oltárképeket is készített, elsősorban a velencei felsőbb osztályok mindennapi életét bemutató kortárs zsánerképeiről és portréiról vált híressé. Pietro Falca néven született, egy ezüstműves fiaként. Később Longhi-ra változtatta a nevét, amikor festői karrierbe kezdett. Első tanára a veronai festőművész Antonio Balestra volt. Ez utóbbi aztán Bolognába küldte őt Giuseppe Maria Crespi-hoz, aki mind vallásos műveiről, mind zsánerképeiről híres volt. A holland zsánerfestők hatása, akiknek legalább egy jelentős műgyűjteménye volt Velencében abban az időben, Longhi művein is megfigyelhető. Legkésőbb 1732-ben Longhi képzése befejeződött, és visszatért szülővárosába, Velencébe. Ugyanebben az évben feleségül vette Catharina Maria Rizzi-t. Tizenegy gyermeke született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort.
Longhi egyik első munkája az "Óriások bukása" volt, egy történelmi mennyezetfestmény a Palazzo Sagredóban. A mű azonban nyilvánvalóan csak mérsékelt művészi sikert aratott. Emiatt Longhi állítólag ettől kezdve szinte kizárólag a zsáner- és portréfestészetnek szentelte magát. Longhi számos festményének jellegzetes vonása a velencei maszkok. Míg néhány alakot ezeken a műveken maszk nélkül ábrázolnak, vannak olyanok, amelyeken az arc vagy hiányzik, vagy maszk takarja el. Az olyan festményeken, mint a "Ridotto", Longhi mintha humoros, szatirikus módon azt akarná sugallni, hogy a velencei elit, amelyet a maszkok anonimitása véd, másképp és mindenekelőtt kevésbé szemérmesen viselkedik. Így Longhi művei ma fontos lehetőséget nyújtanak a kor társadalmi szokásainak és mindennapi életének megismerésére. Például az 1751-ben készült "Az orrszarvú kiállítása" című híres festmény egy valóban megtörtént eseményt ábrázol. Ezt az orrszarvút ugyanis még abban az évben kiállították Velencében.
Longhi munkái különösen népszerűek voltak a velencei patrícius családok körében. Legnagyobb ügyfelei közé így nemcsak a velencei nemesség tartozott, hanem olyan ismert családok is, mint az Emo, Grimani, Pisani, Sagredo és sokan mások. 1756-ban felvették az újonnan alapított Velencei Akadémiára, amelynek később igazgatója lett. Ebben az időben kezdett egyre inkább elfordulni a zsánerfestészettől és a portréfestészet felé fordulni. A velencei nemességről különböző egyéni és csoportos portrékat készíthetett. Longhit későbbi munkáiban fia, Alessandro segítette, aki később szintén híres portréfestő lett. Longhi 83 éves korában halt meg szülővárosában, Velencében.