| Született | 1577 (Siegen) |
| Elhunyt | 1640 (Antwerpen) |
| Nemzetiség | Belgium |
| Korszakok | Barokk, Flämische Barockmalerei |
| Műfaj | történelmi festmény, szakrális művészet, akt, arckép, mitológiai festmény, tájkép, zsánerfestészet, állatfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész, építészeti műszaki rajzoló, szobrász |
| Család | Apja: Jan Rubens Anyja: Maria Pypelinckx Házastársa: Isabella Brant Gyermeke: Albert Rubens, Nicolaas Rubens, Peter Paul Rubens III, Claire Rubens, Clara Serena Rubens Testvére: Christine von Diez, Philip Rubens |
| Tanította | Tobias Verhaecht, Adam van Noort, Otto van Veen |
| Tanítványa | Anthonis van Dyck, Johann Bockhorst, Abraham van Diepenbeeck, Justus van Egmont, George Jamesone, Willem Panneels, Cornelis Schut, Theodoor van Thulden, Frans Wouters, Jan van den Bergh, Matthias Jansz van den Bergh, Lucas Franchoys der Jüngere, Erasmus Quellinus II., Cornelio Schut |
| Hatások | Paolo Veronese, Pieter Bruegel der Ältere |
| Ismert művek | Die Aufrichtung des Kreuzes (1610), Der Raub der Toechter des Leukippos (1618), Die drei Grazien (1630), Samson und Delilah (1609), Kreuzabnahme (1611) |
| Múzeumok | Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek), KMSKA Antwerpen, Staatliche Museen zu Berlin, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago |
A 16. századra a művészet nemzetközi szintet ért el. Olaszországot még mindig a művészet bölcsőjének tekintették. Európa minden részéből érkező művészek beutazták az országot, és benyomásokat vittek vissza a saját hatásterületükre. Peter Paul Rubens szemtanúja volt a barokk fejlődésének Olaszországban, és lenyűgözte az intenzív színezés ARTISTREPLEPLACE0 és a fényhatások használatában való jártassága. Antwerpenben Rubens kihasználta az elvonultságot, hogy a megszerzett ismeretekből saját festészeti stílust és barokk képi nyelvet alakítson ki. A fegyverek a nyolcvanéves háborúban pihentek, és Antwerpen a művészeti fejlődés Csipkerózsikája volt. Rubens progresszív elképzelései élénk érdeklődésre találtak, és keresett művésszé tették.
Rubenshez szorosan kötődnek a nők ábrázolásai, minden testi szépségükkel együtt. Rubens nyelvezete a női alakok iránti tiszteletről és tiszteletről tanúskodik. A három grácia a tisztaságot, a szépséget és a szeretetet jelképezi. A mozgással teli testek, a bőr árnyalatai határozzák meg a képet, és színes kompozíció keretezi őket. Peter Paul Rubens dinamikus és színes stílust alakított ki. Hitt az ecsetvonás és a szín nagy jelentőségében. Figurái életkedvet mutatnak, és nyitottak a világ örömeire. Rubens ugyanakkor a valóságos és a misztikus dolgokat ötvözi. A Delacroix és Renoir hasonló ábrázolási módokat alkalmaz, és továbbfejleszti az ecsetkezelést. Rubens képessége, hogy világi témákat allegorikus kontextusba emelt, biztosította a festő számára az ország különböző iskoláinak jóindulatát. Rubens anélkül inspirált, hogy polarizált volna, és elismert és virágzó művész lett.
Rubens csak néhány festőt tűrt meg maga mellett. A művész műtermet nyitott, és pályakezdő művészeket vett fel. A megbízások gyakran olyan ragyogóak voltak, hogy Rubens csak vázlatokat készített, a festést pedig tanítványaira bízta. Rubens a diplomáciai képességeit használta fel, hogy közvetítsen az országban még mindig ellentmondásos helyzetben. Pozitív hatását lovaggá ütéssel jutalmazták. A gazdagság és a hatalom nem tudta megvédeni a nagy művészt az egyik legrosszabb betegségtől, amely egy festőre lesújthat. Rubens köszvényben megbetegedett. Sok kései művéből hiányzik a dinamizmus, ami talán a betegségnek vagy a Rubensre jellemző élethosszig tartó fejlődésnek tudható be.
Oldal 1 / 27
| Született | 1577 (Siegen) |
| Elhunyt | 1640 (Antwerpen) |
| Nemzetiség | Belgium |
| Korszakok | Barokk, Flämische Barockmalerei |
| Műfaj | történelmi festmény, szakrális művészet, akt, arckép, mitológiai festmény, tájkép, zsánerfestészet, állatfestészet |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész, építészeti műszaki rajzoló, szobrász |
| Család | Apja: Jan Rubens Anyja: Maria Pypelinckx Házastársa: Isabella Brant Gyermeke: Albert Rubens, Nicolaas Rubens, Peter Paul Rubens III, Claire Rubens, Clara Serena Rubens Testvére: Christine von Diez, Philip Rubens |
| Tanította | Tobias Verhaecht, Adam van Noort, Otto van Veen |
| Tanítványa | Anthonis van Dyck, Johann Bockhorst, Abraham van Diepenbeeck, Justus van Egmont, George Jamesone, Willem Panneels, Cornelis Schut, Theodoor van Thulden, Frans Wouters, Jan van den Bergh, Matthias Jansz van den Bergh, Lucas Franchoys der Jüngere, Erasmus Quellinus II., Cornelio Schut |
| Hatások | Paolo Veronese, Pieter Bruegel der Ältere |
| Ismert művek | Die Aufrichtung des Kreuzes (1610), Der Raub der Toechter des Leukippos (1618), Die drei Grazien (1630), Samson und Delilah (1609), Kreuzabnahme (1611) |
| Múzeumok | Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek), KMSKA Antwerpen, Staatliche Museen zu Berlin, Statens Museum for Kunst, Art Institute of Chicago |
A 16. századra a művészet nemzetközi szintet ért el. Olaszországot még mindig a művészet bölcsőjének tekintették. Európa minden részéből érkező művészek beutazták az országot, és benyomásokat vittek vissza a saját hatásterületükre. Peter Paul Rubens szemtanúja volt a barokk fejlődésének Olaszországban, és lenyűgözte az intenzív színezés ARTISTREPLEPLACE0 és a fényhatások használatában való jártassága. Antwerpenben Rubens kihasználta az elvonultságot, hogy a megszerzett ismeretekből saját festészeti stílust és barokk képi nyelvet alakítson ki. A fegyverek a nyolcvanéves háborúban pihentek, és Antwerpen a művészeti fejlődés Csipkerózsikája volt. Rubens progresszív elképzelései élénk érdeklődésre találtak, és keresett művésszé tették.
Rubenshez szorosan kötődnek a nők ábrázolásai, minden testi szépségükkel együtt. Rubens nyelvezete a női alakok iránti tiszteletről és tiszteletről tanúskodik. A három grácia a tisztaságot, a szépséget és a szeretetet jelképezi. A mozgással teli testek, a bőr árnyalatai határozzák meg a képet, és színes kompozíció keretezi őket. Peter Paul Rubens dinamikus és színes stílust alakított ki. Hitt az ecsetvonás és a szín nagy jelentőségében. Figurái életkedvet mutatnak, és nyitottak a világ örömeire. Rubens ugyanakkor a valóságos és a misztikus dolgokat ötvözi. A Delacroix és Renoir hasonló ábrázolási módokat alkalmaz, és továbbfejleszti az ecsetkezelést. Rubens képessége, hogy világi témákat allegorikus kontextusba emelt, biztosította a festő számára az ország különböző iskoláinak jóindulatát. Rubens anélkül inspirált, hogy polarizált volna, és elismert és virágzó művész lett.
Rubens csak néhány festőt tűrt meg maga mellett. A művész műtermet nyitott, és pályakezdő művészeket vett fel. A megbízások gyakran olyan ragyogóak voltak, hogy Rubens csak vázlatokat készített, a festést pedig tanítványaira bízta. Rubens a diplomáciai képességeit használta fel, hogy közvetítsen az országban még mindig ellentmondásos helyzetben. Pozitív hatását lovaggá ütéssel jutalmazták. A gazdagság és a hatalom nem tudta megvédeni a nagy művészt az egyik legrosszabb betegségtől, amely egy festőre lesújthat. Rubens köszvényben megbetegedett. Sok kései művéből hiányzik a dinamizmus, ami talán a betegségnek vagy a Rubensre jellemző élethosszig tartó fejlődésnek tudható be.