Paolo Uccello firenzei festőt kortársai közül sokan különcnek tartották, sőt egyesek őrültnek is nyilvánították. A művész igazi neve Paolo di Dono volt, de Paolo Uccello néven vált ismertté. Az Uccello (madár) becenevet azért kapta, mert freskóin számtalan madarat és más állatot ábrázolt. Uccellót egész életében excentrikusnak, melankolikusnak és nehéz természetűnek tartották. Senki sem értette a térbeli perspektíva iránti lelkesedését, amely a megszállottsággal határos volt. Hatással voltak rá az ARTISTREPLEPLACE0 és ARTISTREPLEPLACE1 művek. A freskókon mindig arra törekedett, hogy az embereket és az állatokat háromdimenziósan ábrázolja. A festő gyakran hetekig elmerült a térbeli perspektíva matematikai tanulmányozásában. A geometrikus formák és azok plaszticitása lenyűgözte. Donatello szobrász azonban úgy vélte, hogy Uccello túl sokat foglalkozott a férfi fejdíszek ábrázolásával, és tehetségét értelmetlen tanulmányokra pazarolta. Uccello azonban továbbra is intenzíven foglalkozott a geometriával és a matematikával. Még a festő színhasználata is új volt a korban. Uccello a városokat és a tájakat a valóságnak nem megfelelő színekbe öltöztette. Egy festészeti stílus, amely csak évszázadokkal később, az expresszionizmusban jelent meg újra. Uccello művészi szabadsága érthetetlen volt kortársai számára. A festő inkább élénk csataképeiről vált ismertté, amelyeket 1440-től a nagyhatalmú De Medici család számára készített. Itt is három dimenzióban festettek embereket és állatokat.
Uccello rányomta bélyegét a korai reneszánsz festészeti stílusára. A kezdődő felfordulás idején született. A 15. század elején új művészeti korszak kezdődött az olasz festészet és szobrászat számára. A katolikus egyház, a gazdag uralkodóházak és a gazdag kereskedők új bevételi forrásokat hoztak a művészeknek. Paolo Uccello először a szobrászat művészetét tanulta meg, és az Lorenzo Ghiberti műhelyében dolgozott. Ezután Velencébe ment, ahol mozaikokat készített a San Marco templom számára. A következő években Firenzében jelentős freskókat készített. Érdekes egy lovasszobor háromdimenziós ábrázolása. A néző a szobrot átlósan alulról látja. Ez azt az illúziót keltette, mintha egy szobrot látnánk. Itt a művésznek a térbeli perspektívával való aprólékos foglalatossága különösen nyilvánvaló volt. Élete végén Uccello egyre kevesebb megbízást kapott. Látszólagos különcsége egyre inkább elszigetelte őt embertársaitól. Uccellónak többször is anyagi támogatást kellett kérnie. Modern megközelítése ellenére Paolo Uccello festészeti stílusa középkori maradt. A perspektívával való foglalatossága egy életre szóló témává vált számára. A festőt ma a perspektivikus festészet úttörőjének tartják.
Paolo Uccello firenzei festőt kortársai közül sokan különcnek tartották, sőt egyesek őrültnek is nyilvánították. A művész igazi neve Paolo di Dono volt, de Paolo Uccello néven vált ismertté. Az Uccello (madár) becenevet azért kapta, mert freskóin számtalan madarat és más állatot ábrázolt. Uccellót egész életében excentrikusnak, melankolikusnak és nehéz természetűnek tartották. Senki sem értette a térbeli perspektíva iránti lelkesedését, amely a megszállottsággal határos volt. Hatással voltak rá az ARTISTREPLEPLACE0 és ARTISTREPLEPLACE1 művek. A freskókon mindig arra törekedett, hogy az embereket és az állatokat háromdimenziósan ábrázolja. A festő gyakran hetekig elmerült a térbeli perspektíva matematikai tanulmányozásában. A geometrikus formák és azok plaszticitása lenyűgözte. Donatello szobrász azonban úgy vélte, hogy Uccello túl sokat foglalkozott a férfi fejdíszek ábrázolásával, és tehetségét értelmetlen tanulmányokra pazarolta. Uccello azonban továbbra is intenzíven foglalkozott a geometriával és a matematikával. Még a festő színhasználata is új volt a korban. Uccello a városokat és a tájakat a valóságnak nem megfelelő színekbe öltöztette. Egy festészeti stílus, amely csak évszázadokkal később, az expresszionizmusban jelent meg újra. Uccello művészi szabadsága érthetetlen volt kortársai számára. A festő inkább élénk csataképeiről vált ismertté, amelyeket 1440-től a nagyhatalmú De Medici család számára készített. Itt is három dimenzióban festettek embereket és állatokat.
Uccello rányomta bélyegét a korai reneszánsz festészeti stílusára. A kezdődő felfordulás idején született. A 15. század elején új művészeti korszak kezdődött az olasz festészet és szobrászat számára. A katolikus egyház, a gazdag uralkodóházak és a gazdag kereskedők új bevételi forrásokat hoztak a művészeknek. Paolo Uccello először a szobrászat művészetét tanulta meg, és az Lorenzo Ghiberti műhelyében dolgozott. Ezután Velencébe ment, ahol mozaikokat készített a San Marco templom számára. A következő években Firenzében jelentős freskókat készített. Érdekes egy lovasszobor háromdimenziós ábrázolása. A néző a szobrot átlósan alulról látja. Ez azt az illúziót keltette, mintha egy szobrot látnánk. Itt a művésznek a térbeli perspektívával való aprólékos foglalatossága különösen nyilvánvaló volt. Élete végén Uccello egyre kevesebb megbízást kapott. Látszólagos különcsége egyre inkább elszigetelte őt embertársaitól. Uccellónak többször is anyagi támogatást kellett kérnie. Modern megközelítése ellenére Paolo Uccello festészeti stílusa középkori maradt. A perspektívával való foglalatossága egy életre szóló témává vált számára. A festőt ma a perspektivikus festészet úttörőjének tartják.
Oldal 1 / 2