Moses Haughton, a művész, akinek vezetéknevét időnként Hortonként írták le, jellegzetes tehetségével és érzékeny esztétikájával nyomot hagyott a késő reneszánsz brit művészeti életben. Az 1734 körül született és 1735. március 27-én megkeresztelt Haughton művészi pályafutása a szerény staffordshire-i Wednesburyben kezdődött, ahol zománcfestő képzést végzett Hyla Holden műhelyében. Sorsa 1761-ben Birminghambe vitte, az akkoriban az ipari forradalom bölcsőjének számító városba. Itt John Baskerville és Henry Clay, a művészeti élet ismert alakjai mellett dolgozott, akikkel együtt csiszolta mesterségét zománcozott, lakkozott és papírmasé termékeken. Művészi útja azonban nemcsak mentorai műhelyein és műtermein keresztül vezetett, hanem a házasság menedékébe is. Feleségül vette Elizabeth Haughtont (1741 - 1816. január 13.), egy olyan nőt, akinek támogatása minden bizonnyal segítette őt alkotói útján. Haughton pályafutásának fordulópontja 1809-ben következett be, amikor a művész és a ARTISTREPLEPLACE0 megalapította a Life Academy-t a Peck Lane-en, egy jellegtelen utcában, az egykori Free Grammar School közelében. Ez az életiskola olyan sikeres volt, hogy hamarosan át kellett költöztetni egy nagyobb helyre, a Union Passage-ba. Ebből a figyelemre méltó intézményből alakult ki 1821-ben a tekintélyes (Royal) Birmingham Society of Artists.
Haughton művészi látásmódja széleskörű volt, portrékat, csendéleteket és metszeteket is készített. Külön említést érdemel Lady Louisa Tollemache, Dysart grófnőjének portréja és lenyűgöző csendéletei elhullott vadakról. Haughton emellett tehetséges illusztrátor volt, és nyomot hagyott a Biblia egy figyelemre méltó XVIII. századi kiadásán is. Visszafogottsága és csendes természete ellenére Haughton képes volt maradandó örökséget hagyni a művészvilágban. Élete 1804. december 24-én ért véget Ashtedben, Birmingham külvárosában. Még halálában is nagyra értékelték befolyását: A birminghami Szent Fülöp-templomban márvány emlékművet állítottak neki, amelynek portréját Peter Rouw szobrászművész készítette. Hagyatéka nem csak grafikáiban él tovább, amelyeket a legnagyobb gondossággal és részletgazdagsággal reprodukálunk, hanem fia, Matthew Haughton és unokaöccse, ifjabb Moses Haughton munkáiban is, akik mindketten művészek és metszők lettek. Az általunk készített Moses Haughton-nyomatok mindegyike magán viseli ennek a szerény, mégis zseniális művésznek a szenvedélyes kézjegyét, aki jelentős nyomot hagyott a brit művészeti életben.
Moses Haughton, a művész, akinek vezetéknevét időnként Hortonként írták le, jellegzetes tehetségével és érzékeny esztétikájával nyomot hagyott a késő reneszánsz brit művészeti életben. Az 1734 körül született és 1735. március 27-én megkeresztelt Haughton művészi pályafutása a szerény staffordshire-i Wednesburyben kezdődött, ahol zománcfestő képzést végzett Hyla Holden műhelyében. Sorsa 1761-ben Birminghambe vitte, az akkoriban az ipari forradalom bölcsőjének számító városba. Itt John Baskerville és Henry Clay, a művészeti élet ismert alakjai mellett dolgozott, akikkel együtt csiszolta mesterségét zománcozott, lakkozott és papírmasé termékeken. Művészi útja azonban nemcsak mentorai műhelyein és műtermein keresztül vezetett, hanem a házasság menedékébe is. Feleségül vette Elizabeth Haughtont (1741 - 1816. január 13.), egy olyan nőt, akinek támogatása minden bizonnyal segítette őt alkotói útján. Haughton pályafutásának fordulópontja 1809-ben következett be, amikor a művész és a ARTISTREPLEPLACE0 megalapította a Life Academy-t a Peck Lane-en, egy jellegtelen utcában, az egykori Free Grammar School közelében. Ez az életiskola olyan sikeres volt, hogy hamarosan át kellett költöztetni egy nagyobb helyre, a Union Passage-ba. Ebből a figyelemre méltó intézményből alakult ki 1821-ben a tekintélyes (Royal) Birmingham Society of Artists.
Haughton művészi látásmódja széleskörű volt, portrékat, csendéleteket és metszeteket is készített. Külön említést érdemel Lady Louisa Tollemache, Dysart grófnőjének portréja és lenyűgöző csendéletei elhullott vadakról. Haughton emellett tehetséges illusztrátor volt, és nyomot hagyott a Biblia egy figyelemre méltó XVIII. századi kiadásán is. Visszafogottsága és csendes természete ellenére Haughton képes volt maradandó örökséget hagyni a művészvilágban. Élete 1804. december 24-én ért véget Ashtedben, Birmingham külvárosában. Még halálában is nagyra értékelték befolyását: A birminghami Szent Fülöp-templomban márvány emlékművet állítottak neki, amelynek portréját Peter Rouw szobrászművész készítette. Hagyatéka nem csak grafikáiban él tovább, amelyeket a legnagyobb gondossággal és részletgazdagsággal reprodukálunk, hanem fia, Matthew Haughton és unokaöccse, ifjabb Moses Haughton munkáiban is, akik mindketten művészek és metszők lettek. Az általunk készített Moses Haughton-nyomatok mindegyike magán viseli ennek a szerény, mégis zseniális művésznek a szenvedélyes kézjegyét, aki jelentős nyomot hagyott a brit művészeti életben.
Oldal 1 / 1