Léon Augustin Lhermitte (1844 - 1925) a realizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó naturalizmus francia festője volt. Kedvelt motívumai a tájképek voltak, gyakran az egyszerű paraszti életet ábrázolva. Lhermitte egy tanár fiaként született a Párizstól északra fekvő Aisne régióban. 19 évesen Párizsba ment, és az École Impériale de Dessinben tanult. Tanára a híres festő, Lequoc de Boisbaudran volt, aki az Rodin-t is tanította. Többek között magával vitte a "Rajzolás emlékezetből" című tanfolyamot. Első rajzát egy évvel később kiállították a Párizsi Szalonban. Lhermitte nagy áttörését az 1866-ban kiállított első festménye hozta meg. 1869-ben egy londoni látogatás során találkozott a festőművésszel Alphonse Legros , aki végül bemutatta őt Paul Durand-Ruel műkereskedőnek. Lhermitte festményei rendkívül jól fogytak ebben a galériában, és nagyon kedvező fogadtatásban részesültek.
Lhermitte pályafutása során számos kitüntetésben részesült. Beiktatták például a Becsület Légiójába, "Az aratás" című festményét pedig 1874-ben a Párizsi Szalon kitüntetésben részesítette. Pályafutásának csúcspontja az 1882-ben megjelent "Aratók fizetése" volt. Lhermitte így végleg korának keresett művészévé vált. Számos csodálója volt, köztük Rodin, a MŰVÉSZETI TÉR2 és különösen a MŰVÉSZETI TÉR3. Ez utóbbi lelkesedett a Lhermitte festményein szereplő alakok realisztikus ábrázolásáért és a pasztellfestészet újszerű alkalmazásáért. Van Gogh állítólag egyszer azt mondta Lhermitte műveiről, hogy évek óta nem látott szebbet. A fény- és színkezelési technikáját az Rembrandt technikájához hasonlította.
Lhermitte viszont csodálta a francia festőművészt Jean-Francois Millet , aki egyben a legnagyobb példaképe is volt. A "Kukoricafülek" című festmény mutatja, hogy milyen erős volt ez a hatás. Hiszen nem csak, hogy ugyanazt a nevet viseli, mint Millet festménye, de szinte ugyanazt a jelenetet ábrázolják, hasonló alaki konstellációkkal. Az első világháború után Lhermitte egészségi állapota megromlott, és soha nem volt különösebben jó. Későbbi éveiben ezért túl gyenge volt ahhoz, hogy nagyobb projekteken dolgozzon. Így utolsó aktív éveiben főként a pasztellfestészetnek szentelte magát. Szülőhelyén, Mont-Saint-Père-ben halt meg.
Léon Augustin Lhermitte (1844 - 1925) a realizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó naturalizmus francia festője volt. Kedvelt motívumai a tájképek voltak, gyakran az egyszerű paraszti életet ábrázolva. Lhermitte egy tanár fiaként született a Párizstól északra fekvő Aisne régióban. 19 évesen Párizsba ment, és az École Impériale de Dessinben tanult. Tanára a híres festő, Lequoc de Boisbaudran volt, aki az Rodin-t is tanította. Többek között magával vitte a "Rajzolás emlékezetből" című tanfolyamot. Első rajzát egy évvel később kiállították a Párizsi Szalonban. Lhermitte nagy áttörését az 1866-ban kiállított első festménye hozta meg. 1869-ben egy londoni látogatás során találkozott a festőművésszel Alphonse Legros , aki végül bemutatta őt Paul Durand-Ruel műkereskedőnek. Lhermitte festményei rendkívül jól fogytak ebben a galériában, és nagyon kedvező fogadtatásban részesültek.
Lhermitte pályafutása során számos kitüntetésben részesült. Beiktatták például a Becsület Légiójába, "Az aratás" című festményét pedig 1874-ben a Párizsi Szalon kitüntetésben részesítette. Pályafutásának csúcspontja az 1882-ben megjelent "Aratók fizetése" volt. Lhermitte így végleg korának keresett művészévé vált. Számos csodálója volt, köztük Rodin, a MŰVÉSZETI TÉR2 és különösen a MŰVÉSZETI TÉR3. Ez utóbbi lelkesedett a Lhermitte festményein szereplő alakok realisztikus ábrázolásáért és a pasztellfestészet újszerű alkalmazásáért. Van Gogh állítólag egyszer azt mondta Lhermitte műveiről, hogy évek óta nem látott szebbet. A fény- és színkezelési technikáját az Rembrandt technikájához hasonlította.
Lhermitte viszont csodálta a francia festőművészt Jean-Francois Millet , aki egyben a legnagyobb példaképe is volt. A "Kukoricafülek" című festmény mutatja, hogy milyen erős volt ez a hatás. Hiszen nem csak, hogy ugyanazt a nevet viseli, mint Millet festménye, de szinte ugyanazt a jelenetet ábrázolják, hasonló alaki konstellációkkal. Az első világháború után Lhermitte egészségi állapota megromlott, és soha nem volt különösebben jó. Későbbi éveiben ezért túl gyenge volt ahhoz, hogy nagyobb projekteken dolgozzon. Így utolsó aktív éveiben főként a pasztellfestészetnek szentelte magát. Szülőhelyén, Mont-Saint-Père-ben halt meg.
Oldal 1 / 2