Karl Friedrich Schinkel

festményein az építészet kecsessége a táj szépségének összefüggésében tárul fel. A természet által létrehozott dombokba, hegyekbe és síkságokba ágyazva erős falak emelkednek ki, hogy védelmet nyújtó várakat alkossanak. Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) porosz építész és festő az európai építészetet az ókori görög építészet folytatásaként értelmezte. A neuruppini lelkész fiának kiemelkedő művészi tehetsége már gimnazista korában feltűnt. Egy építészeti rajzkiállítás megtekintése után a fiatal Schinkel elhatározta, hogy építész lesz. Friedrich és David Gilly berlini magánépítő iskolájának tanulója lett. Ezzel párhuzamosan építészeti tanulmányokat folytatott a berlini Bauakademie-n, és előadásokat hallgatott az Akademie der Künste-en.

Az új évszázad elején Schinkel az elsők között tette le a közszolgálati szakvizsgát, amely építésfelügyelői vagy építésfelügyelői munkakör betöltésére jogosította fel. A Napóleon elleni háborúval összefüggésben Poroszország pénzügyi nyomora miatt azonban 1800 körül csak néhány új építési projektet tudtak megvalósítani. Így Friedrich Schinkel első építési és tervezési projektjeinek megvalósítása után úgy döntött, hogy világot lát. Útja Drezdába, Prágába, Bécsbe, Velencébe, Padovába, Torinóba, Palermóba, Nápolyba, Lyonba és Párizsba vezetett. Strasbourgon és Weimaron keresztül visszatért Berlinbe. Itt állította ki az utazásai által inspirált panorámaképeit. E művek csodálói között volt III. Vilmos Frigyes király és Luise porosz királyné is. Ennek eredményeként Schinkel megbízást kapott Luise királyné hálószobájának átalakítására a Kronprinzenpalaisban, valamint a berlini Stadtschlossban lévő szobáinak belső kialakítására. Ezzel a megbízással a porosz királyi család belsőépítészévé és építőmesterévé vált.

Főépítészi minőségében Schinkel volt felelős azért, hogy Berlin Poroszország reprezentatív fővárosává váljon. Ezen kívül a felelősségi köre kiterjedt más építési projektekre is Kölntől Königsbergig. A berlini Königswache, a Schauspielhaus és az Altes Museum ma is Karl Friedrich Schinkel munkásságáról tanúskodik. A klasszicizmus talán legjelentősebb építészévé vált, és olyan kortársaival, mint Wilhelm von Humboldt, Johann Wolfgang von Goethe, Hermann von Pückler-Muskau gróf és Clemens von Brentano, baráti viszonyban és élénk szellemi eszmecserében állt. Karl Friedrich Schinkel még akkor is intenzíven foglalkozott a festészettel, amikor egyre inkább az építészet foglalkoztatta. Számára a két művészet elválaszthatatlanul összekapcsolódott.