Az angol természetfestészet iskolája a 19. század közepén két irányzatra szakadt: Az akadémiai festészet, a klasszikus, akadémikus motívumokkal, és a preraffaelita festészet, amely a természetet olyannak akarja festeni, amilyen. John William Inchbold, egy yorkshire-i (Nagy-Britannia) újságkiadó fia volt az egyikük.
Inchbold munkái a természettel való korai, részletes, szinte szeretetteljes foglalkozását mutatják. A főiskolán megismerkedett a Rosetti testvérek köré szerveződött festőcsoporttal. Később Pre-Raffaelita Testvériségnek nevezték magukat. E fiatal festők hatása a testvériség célkitűzéseiből kiolvasható, közvetlenül John William Inchbold motívumainak megvalósításában. A csoport az eleven, azaz élő motívumok élethű, részletes ábrázolása mellett kötelezte el magát. Elutasították a témák akadémizált és mesterséges ábrázolását. Ezzel a természetesség iránti elkötelezettséggel találkozhat a szemlélő az első kiállított olajfestményén - A mocsárvidék című képén. A festmény több szinten épül fel, a néző nem tudja, hova nézzen először. Az előtérben lévő holló legyen az első, vagy a kopár táj sugallt kiterjedése egészen a horizontig? Az ember úgy érzi, hogy szó szerint él ebben a tájban. E lápi táj ábrázolásáért John Ruskin, korának vezető brit művészeti kritikusa lelkesen dicsérte. Társaitól, a festőművészektől Cecil Lawson, James Clarke Hook vagy Ernest Parton is csodáló szavak öröklődnek.
Miután azonban negyvenedik születésnapjától kezdve rendszeresen pénzügyi nehézségekkel találta magát szemben, elhagyta Londont és Svájcba költözött. Az 1850-es évek közepén rendszeresen ott tartózkodott Ruskinnal. A svájci évek alatt szinte kizárólag svájci csúcsokat ábrázoló hegyi motívumokat festett. Teljesen összhangban a preraffaeliták állításával - "fesd meg, amit látsz". Ezek a motívumok végleg megalapozták hírnevét, mint kiemelkedő tájképfestő. Az egyetlen változás Svájchoz képest egy algériai utazás volt. Visszatérve tele volt új motívumokkal, vázlatokkal és nyers vázlatokkal további képekhez. Ezek megvalósítására azonban nem kerülhetett sor, mert alig másfél évvel a visszatérése után John William Inchbold hirtelen szívrohamban meghalt. Művei megtalálhatók London összes híres múzeumában: a Királyi Művészeti Akadémiában, a Victoria és Albert Múzeumban, a Tate Britainben és a Leeds Art Galleryben.
Az angol természetfestészet iskolája a 19. század közepén két irányzatra szakadt: Az akadémiai festészet, a klasszikus, akadémikus motívumokkal, és a preraffaelita festészet, amely a természetet olyannak akarja festeni, amilyen. John William Inchbold, egy yorkshire-i (Nagy-Britannia) újságkiadó fia volt az egyikük.
Inchbold munkái a természettel való korai, részletes, szinte szeretetteljes foglalkozását mutatják. A főiskolán megismerkedett a Rosetti testvérek köré szerveződött festőcsoporttal. Később Pre-Raffaelita Testvériségnek nevezték magukat. E fiatal festők hatása a testvériség célkitűzéseiből kiolvasható, közvetlenül John William Inchbold motívumainak megvalósításában. A csoport az eleven, azaz élő motívumok élethű, részletes ábrázolása mellett kötelezte el magát. Elutasították a témák akadémizált és mesterséges ábrázolását. Ezzel a természetesség iránti elkötelezettséggel találkozhat a szemlélő az első kiállított olajfestményén - A mocsárvidék című képén. A festmény több szinten épül fel, a néző nem tudja, hova nézzen először. Az előtérben lévő holló legyen az első, vagy a kopár táj sugallt kiterjedése egészen a horizontig? Az ember úgy érzi, hogy szó szerint él ebben a tájban. E lápi táj ábrázolásáért John Ruskin, korának vezető brit művészeti kritikusa lelkesen dicsérte. Társaitól, a festőművészektől Cecil Lawson, James Clarke Hook vagy Ernest Parton is csodáló szavak öröklődnek.
Miután azonban negyvenedik születésnapjától kezdve rendszeresen pénzügyi nehézségekkel találta magát szemben, elhagyta Londont és Svájcba költözött. Az 1850-es évek közepén rendszeresen ott tartózkodott Ruskinnal. A svájci évek alatt szinte kizárólag svájci csúcsokat ábrázoló hegyi motívumokat festett. Teljesen összhangban a preraffaeliták állításával - "fesd meg, amit látsz". Ezek a motívumok végleg megalapozták hírnevét, mint kiemelkedő tájképfestő. Az egyetlen változás Svájchoz képest egy algériai utazás volt. Visszatérve tele volt új motívumokkal, vázlatokkal és nyers vázlatokkal további képekhez. Ezek megvalósítására azonban nem kerülhetett sor, mert alig másfél évvel a visszatérése után John William Inchbold hirtelen szívrohamban meghalt. Művei megtalálhatók London összes híres múzeumában: a Királyi Művészeti Akadémiában, a Victoria és Albert Múzeumban, a Tate Britainben és a Leeds Art Galleryben.
Oldal 1 / 1