John White Abbott valójában amatőr festő volt, aki a festészetet inkább szabadidős tevékenységként használta. Fő foglalkozása sebész és gyógyszerész volt. Szülővárosában, Exeterben volt praxisa, amelyet állítólag egész életében ritkán hagyott el. White Abbott az akvarellfestő Francis Towne barátja és pártfogója volt. Ez utóbbi megismertette a művészettel és tanította őt. White Abbott olyan közelről tanulmányozta mentora stílusát, hogy néhány művénél nehéz volt megkülönböztetni, melyikük az alkotó. Nagyon tehetséges művész volt, és amatőr státusza ellenére 1795 és 1805 között szinte évente kiállíthatott a Királyi Akadémián. A Királyi Akadémia még a tiszteletbeli kiállítói címet is elnyerte. Abbott még életében több elismerésben részesült, mint mentora, az Francis Towne.
John White Abbott gazdag családból származott, amely számos birtokot birtokolt Devon térségében. 1825 körül Abbott megörökölte az egyik ilyen ingatlant Exeterben, és oda vonult vissza. Néhány klasszikus és mitológiai témától, valamint mentora, Townes olasz tájképének néhány másolatától eltekintve Abbott művei szinte kizárólag szülőföldje tájképeit ábrázolták. Ennek oka az volt, hogy tájképfestőként ritkán utazott szülőföldje, Devon határain túlra. Egyetlen hosszabb utazása többek között Skóciába, Lancashire-be és a Lake Districtbe vezetett. Towne néhány évvel korábban a Lake Districtbe is elutazott festeni. Az a tény, hogy ritkán hagyta el otthonát, kevés teret adott neki a változatos témákhoz. Ennek ellenére Abbottnak mindig sikerült frissességet és erőt kölcsönöznie festményeinek. Abbott a legtöbb elismerést olajfestményeiért kapta, bár ő inkább akvarellel festett, akárcsak tanára, Towne.
Bár White Abbottot művészként nagyra becsülték, és munkáival bejutott a legmagasabb művészeti körökbe, nem volt hajlandó hivatásos művésznek állni. Nem akarta feladni a praxisát és az orvosi munkát, és a végsőkig gyakorolta a szakmát. Számára a művészet elsősorban a kikapcsolódás eszköze és a szakma ellensúlyozása volt, amely a szakmai elismertség növekedésével egyre fontosabbnak tűnt számára. Abbott állítólag egyetlen festményét sem adta el életében, így a legtöbb műve a családja magánbirtokában maradt egészen a 20. századig. Leszármazottai végül a gyűjtemény egy részét több brit múzeumnak adták, ahol ma is ki vannak állítva. A festészet és a rajzolás mellett White Abbott a metszés művészetében is igen jártas volt.
John White Abbott valójában amatőr festő volt, aki a festészetet inkább szabadidős tevékenységként használta. Fő foglalkozása sebész és gyógyszerész volt. Szülővárosában, Exeterben volt praxisa, amelyet állítólag egész életében ritkán hagyott el. White Abbott az akvarellfestő Francis Towne barátja és pártfogója volt. Ez utóbbi megismertette a művészettel és tanította őt. White Abbott olyan közelről tanulmányozta mentora stílusát, hogy néhány művénél nehéz volt megkülönböztetni, melyikük az alkotó. Nagyon tehetséges művész volt, és amatőr státusza ellenére 1795 és 1805 között szinte évente kiállíthatott a Királyi Akadémián. A Királyi Akadémia még a tiszteletbeli kiállítói címet is elnyerte. Abbott még életében több elismerésben részesült, mint mentora, az Francis Towne.
John White Abbott gazdag családból származott, amely számos birtokot birtokolt Devon térségében. 1825 körül Abbott megörökölte az egyik ilyen ingatlant Exeterben, és oda vonult vissza. Néhány klasszikus és mitológiai témától, valamint mentora, Townes olasz tájképének néhány másolatától eltekintve Abbott művei szinte kizárólag szülőföldje tájképeit ábrázolták. Ennek oka az volt, hogy tájképfestőként ritkán utazott szülőföldje, Devon határain túlra. Egyetlen hosszabb utazása többek között Skóciába, Lancashire-be és a Lake Districtbe vezetett. Towne néhány évvel korábban a Lake Districtbe is elutazott festeni. Az a tény, hogy ritkán hagyta el otthonát, kevés teret adott neki a változatos témákhoz. Ennek ellenére Abbottnak mindig sikerült frissességet és erőt kölcsönöznie festményeinek. Abbott a legtöbb elismerést olajfestményeiért kapta, bár ő inkább akvarellel festett, akárcsak tanára, Towne.
Bár White Abbottot művészként nagyra becsülték, és munkáival bejutott a legmagasabb művészeti körökbe, nem volt hajlandó hivatásos művésznek állni. Nem akarta feladni a praxisát és az orvosi munkát, és a végsőkig gyakorolta a szakmát. Számára a művészet elsősorban a kikapcsolódás eszköze és a szakma ellensúlyozása volt, amely a szakmai elismertség növekedésével egyre fontosabbnak tűnt számára. Abbott állítólag egyetlen festményét sem adta el életében, így a legtöbb műve a családja magánbirtokában maradt egészen a 20. századig. Leszármazottai végül a gyűjtemény egy részét több brit múzeumnak adták, ahol ma is ki vannak állítva. A festészet és a rajzolás mellett White Abbott a metszés művészetében is igen jártas volt.
Oldal 1 / 1