| Született | 1789. július 19. (Haydon Bridge) |
| Elhunyt | 1854. február 17. (Douglas) 64 éves korában |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Romantika |
| Műfaj | tájkép, szakrális művészet |
| Foglalkozás | festőművész, vésnök, illusztrátor, grafikusművész, rézkarckészítő, akvarellista, tájképfestő, történelmi festő, író, építész |
| Család | Testvére: William Martin, Jonathan Martin |
| Ismert művek | Die Zerstörung von Sodom und Gomorra (1852), Der große Tag des göttlichen Zorns (1851), Belshazzar’s Feast (John Martin) (1820), Sadak auf der Suche nach den Wassern des Vergessens (1812), Pandemonium (1841) |
| Múzeumok | Yale Center for British Art, Art Institute of Chicago, National Gallery of Art, Cleveland Museum of Art, Saint Louis Art Museum |
Apokaliptikus események melodramatikus jelenetei, bibliai és fantasztikus témák jellemzik John Martin, a XIX. századi angol metsző, illusztrátor és művész munkáit. Hívő keresztény volt, de védelmezte a deizmust, és a természetes vallás híve volt. Az olyan művek, mint "Az utolsó ítélet", "Az Ő haragjának nagy napja" és "A mennyei síkságok" tükrözik a művész személyiségét ebben a tekintetben. Műveit főként apró alakok jellemzik hatalmas építészeti és tájképi környezetben, amelyeket drámai megvilágítás, képzelet és a részletekre való odafigyelés tesz tökéletessé. Különösen a tájmotívum, amelyben nagyrészt a northumberlandi természet ihlette, a romantika nagy képviselőjévé tette. A komor, nyomasztó, ugyanakkor felkavaró karaktere különböztette meg őt versenytársaitól.
Mesterével, az olasz Bonifacio Mussóval Londonba költözött, ahol tizenkilenc évesen megnősült. John Martin a festményei eladása mellett rajzórákból, valamint üveg- és porcelánfestésből kereste a pénzt. 1812-től kezdett nagyobb figyelmet kapni művei miatt; a közvélemény azonban csak akkor ismerte meg igazán, amikor bátyja, Jonathan Martin, akit "Mad Martin" néven is ismertek, felgyújtotta a York-i minisztert. Bár a közönség lelkesedésébe ütközött, vágya - hogy a Királyi Akadémia tagja legyen - beteljesületlen maradt, mivel a kritikusok, például John Ruskin, vulgárisnak minősítették munkáit. Ehelyett 1824 és 1838 között csatlakozott a Brit Művészek Társaságához. Leopold szász-coburgi herceg hivatalos történeti festője is lett, és festményeiért megkapta a Leopold-rendet. A festészet mellett John Martin élénken érdeklődött az építészet iránt, ezért részt vett London vízellátásával, csatornarendszerével és vasúti rendszerével kapcsolatos tervek elkészítésében.
Bár a művész egyre inkább veszített hírnevéből, 1854-ben bekövetkezett halála után is nyomot hagyott: művei különösen az amerikai Thomas Cole művészt inspirálták a Hudson River School megalapítására. A preraffaelitákat is inspirálta, különösen a brit festőt és költőt Dante Gabriel Charles Rossetti. Martin néhány festménye, például a "Szodoma és Gomorra pusztulása", a "Clytie" és a "The Bard", ma a Newcastle-i Laing Art Galleryben látható.
Oldal 1 / 3
| Született | 1789. július 19. (Haydon Bridge) |
| Elhunyt | 1854. február 17. (Douglas) 64 éves korában |
| Nemzetiség | Egyesült Királyság |
| Korszakok | Romantika |
| Műfaj | tájkép, szakrális művészet |
| Foglalkozás | festőművész, vésnök, illusztrátor, grafikusművész, rézkarckészítő, akvarellista, tájképfestő, történelmi festő, író, építész |
| Család | Testvére: William Martin, Jonathan Martin |
| Ismert művek | Die Zerstörung von Sodom und Gomorra (1852), Der große Tag des göttlichen Zorns (1851), Belshazzar’s Feast (John Martin) (1820), Sadak auf der Suche nach den Wassern des Vergessens (1812), Pandemonium (1841) |
| Múzeumok | Yale Center for British Art, Art Institute of Chicago, National Gallery of Art, Cleveland Museum of Art, Saint Louis Art Museum |
Apokaliptikus események melodramatikus jelenetei, bibliai és fantasztikus témák jellemzik John Martin, a XIX. századi angol metsző, illusztrátor és művész munkáit. Hívő keresztény volt, de védelmezte a deizmust, és a természetes vallás híve volt. Az olyan művek, mint "Az utolsó ítélet", "Az Ő haragjának nagy napja" és "A mennyei síkságok" tükrözik a művész személyiségét ebben a tekintetben. Műveit főként apró alakok jellemzik hatalmas építészeti és tájképi környezetben, amelyeket drámai megvilágítás, képzelet és a részletekre való odafigyelés tesz tökéletessé. Különösen a tájmotívum, amelyben nagyrészt a northumberlandi természet ihlette, a romantika nagy képviselőjévé tette. A komor, nyomasztó, ugyanakkor felkavaró karaktere különböztette meg őt versenytársaitól.
Mesterével, az olasz Bonifacio Mussóval Londonba költözött, ahol tizenkilenc évesen megnősült. John Martin a festményei eladása mellett rajzórákból, valamint üveg- és porcelánfestésből kereste a pénzt. 1812-től kezdett nagyobb figyelmet kapni művei miatt; a közvélemény azonban csak akkor ismerte meg igazán, amikor bátyja, Jonathan Martin, akit "Mad Martin" néven is ismertek, felgyújtotta a York-i minisztert. Bár a közönség lelkesedésébe ütközött, vágya - hogy a Királyi Akadémia tagja legyen - beteljesületlen maradt, mivel a kritikusok, például John Ruskin, vulgárisnak minősítették munkáit. Ehelyett 1824 és 1838 között csatlakozott a Brit Művészek Társaságához. Leopold szász-coburgi herceg hivatalos történeti festője is lett, és festményeiért megkapta a Leopold-rendet. A festészet mellett John Martin élénken érdeklődött az építészet iránt, ezért részt vett London vízellátásával, csatornarendszerével és vasúti rendszerével kapcsolatos tervek elkészítésében.
Bár a művész egyre inkább veszített hírnevéből, 1854-ben bekövetkezett halála után is nyomot hagyott: művei különösen az amerikai Thomas Cole művészt inspirálták a Hudson River School megalapítására. A preraffaelitákat is inspirálta, különösen a brit festőt és költőt Dante Gabriel Charles Rossetti. Martin néhány festménye, például a "Szodoma és Gomorra pusztulása", a "Clytie" és a "The Bard", ma a Newcastle-i Laing Art Galleryben látható.