A tekintet, amelyet Ippolito Caffi önarcképén festett, kifürkészhetetlen. Nyitott és mégis átgondolt. A velencei születésű festő a realizmus korszakához kötődött, és legtöbb művét a fiatalabb Canaletto és Francesco Guardi hagyományai szerint festette. A Vedute a fennmaradt festményeinek legismertebb részét foglalja el: tájképek vagy városképek élethű ábrázolása. Ippolito Caffi első fennmaradt művei a velencei Accademia di Belle Arti művészeti akadémián töltött tanulmányaiból származnak, amelyet a húszas évei elején végzett.
Az ókori római építészet tanulmányozása után a bimbózó festőt Róma vonzotta, ahol lassan művészi sikerei kezdtek kialakulni. Caffi azonban nem sokáig maradt az Örök Városban. Amikor szakmai lehetősége adódott, hogy elutazzon, útra kelt: az észak-olaszországi Triesztbe, a velencei Padovába és Velencébe, vagy Lombardiába, Milánóba. Itt Caffi továbbra is kiállításokkal próbált nevet szerezni magának. Nem maradt azonban Olaszországnál. 1843-tól kezdve távoli helyek is vonzották: Görögországban, Egyiptomban, Törökországban, Máltán és Spanyolországban a bellunói születésű festő ihletet merített a későbbi táj- és időjárás-megfigyelésekről szóló műveihez. Ezeket a gondolatokat és ötleteket vázlatfüzetekben rögzítette, amelyek fennmaradtak.
1848-ban Ippolito Caffi a művész ecsetet a katona fegyverére cserélte, és harcolt az olasz függetlenségi háborúban a Habsburgok ellen, akik fogságba is ejtették. Miután sikeresen megszökött, 1849-ben Velencéből Genován és Svájcon keresztül Torinóba indult. Több év telt el, mire Caffi visszatért Rómába, amit többek között Londonban, Spanyolországban és Párizsban töltött. A francia fővárosban is nagy sikert aratott: Az 1855-ös világkiállításon egy velencei piazzetta karneváli jelenetével vett részt, amely nagy feltűnést keltett. A művet különösen a fényviszonyok rendkívüli ábrázolása miatt dicsérték. A vedutájában a fényhatás Caffi legkiemelkedőbb minőségi jellemzője. A fő hangsúlyt azonban nem a békés építészeti jelenetekre helyezte. A Garibaldi hívei körében kifejtett intenzív hazafias tevékenysége végül a háborús és csatafestészet irányába terelte Caffit. Ez megpecsételte a sorsát: Ippolito Caffi háborús festőként szállt fel a Re d'Italia hajóra, amely őt és társait a halálba vitte az 1866-os horvátországi Lissa melletti tengeri csatában. Az egyik legjelentősebb velencei vedutista, Caffi hátrahagyta a "Lezioni di prospettiva practica" című tankönyvet is, amelyet a festő kollégák nagy érdeklődéssel fogadtak.
A tekintet, amelyet Ippolito Caffi önarcképén festett, kifürkészhetetlen. Nyitott és mégis átgondolt. A velencei születésű festő a realizmus korszakához kötődött, és legtöbb művét a fiatalabb Canaletto és Francesco Guardi hagyományai szerint festette. A Vedute a fennmaradt festményeinek legismertebb részét foglalja el: tájképek vagy városképek élethű ábrázolása. Ippolito Caffi első fennmaradt művei a velencei Accademia di Belle Arti művészeti akadémián töltött tanulmányaiból származnak, amelyet a húszas évei elején végzett.
Az ókori római építészet tanulmányozása után a bimbózó festőt Róma vonzotta, ahol lassan művészi sikerei kezdtek kialakulni. Caffi azonban nem sokáig maradt az Örök Városban. Amikor szakmai lehetősége adódott, hogy elutazzon, útra kelt: az észak-olaszországi Triesztbe, a velencei Padovába és Velencébe, vagy Lombardiába, Milánóba. Itt Caffi továbbra is kiállításokkal próbált nevet szerezni magának. Nem maradt azonban Olaszországnál. 1843-tól kezdve távoli helyek is vonzották: Görögországban, Egyiptomban, Törökországban, Máltán és Spanyolországban a bellunói születésű festő ihletet merített a későbbi táj- és időjárás-megfigyelésekről szóló műveihez. Ezeket a gondolatokat és ötleteket vázlatfüzetekben rögzítette, amelyek fennmaradtak.
1848-ban Ippolito Caffi a művész ecsetet a katona fegyverére cserélte, és harcolt az olasz függetlenségi háborúban a Habsburgok ellen, akik fogságba is ejtették. Miután sikeresen megszökött, 1849-ben Velencéből Genován és Svájcon keresztül Torinóba indult. Több év telt el, mire Caffi visszatért Rómába, amit többek között Londonban, Spanyolországban és Párizsban töltött. A francia fővárosban is nagy sikert aratott: Az 1855-ös világkiállításon egy velencei piazzetta karneváli jelenetével vett részt, amely nagy feltűnést keltett. A művet különösen a fényviszonyok rendkívüli ábrázolása miatt dicsérték. A vedutájában a fényhatás Caffi legkiemelkedőbb minőségi jellemzője. A fő hangsúlyt azonban nem a békés építészeti jelenetekre helyezte. A Garibaldi hívei körében kifejtett intenzív hazafias tevékenysége végül a háborús és csatafestészet irányába terelte Caffit. Ez megpecsételte a sorsát: Ippolito Caffi háborús festőként szállt fel a Re d'Italia hajóra, amely őt és társait a halálba vitte az 1866-os horvátországi Lissa melletti tengeri csatában. Az egyik legjelentősebb velencei vedutista, Caffi hátrahagyta a "Lezioni di prospettiva practica" című tankönyvet is, amelyet a festő kollégák nagy érdeklődéssel fogadtak.
Oldal 1 / 1