Skandinávia szívében, a nyüzsgő Kristiania - a mai Oslo - városában 1852. szeptember 4-én született egy fiú, aki később generációjának egyik legkiemelkedőbb norvég festőjeként vált ismertté. Hjalmar Eilif Emmanuel Peterssen erős művészeti érdeklődésű családba született, és már korán megmutatta tehetségét, amelyet olyan művészeti személyiségek fedeztek fel, mint Peter Christen Asbjørnsen és Hans Gude. Édesapja, Jon Peterssen, aki könyvelőként dolgozott, és édesanyja, Anne Marie Andersen egy művészettel és kreativitással teli házat vezettek, ami Eilif Peterssen művészi karrierjét is formálta. Eilif Peterssen az Európa-szerte elismert művészeti akadémiákon - többek között az Johan Fredrik Eckersberg festőiskolában, a koppenhágai Királyi Művészeti Akadémián és a müncheni Képzőművészeti Akadémián - folytatott intenzív képzés után igazi szenvedélyét a történelmi festészetben és az oltárképekben találta meg. Festményei életet és történelmet leheltek, minden egyes ecsetvonás egy-egy mondattá vált az általa elmesélni kívánt történetben. A modern korban festményei művészi nyomatok formájában keltek új életre, amelyek segítenek tovább mesélni a történeteket, elhozva művészetét a művészetkedvelők otthonaiba szerte a világon.
Miután évekig Európa különböző részein képezte magát és alkotott, Peterssen 1878-ban visszatért Norvégiába, ahol megvalósította legnagyobb szenvedélyét: oltárképeket készített norvég templomok számára. E munkája révén korának egyik legjelentősebb norvég templomfestőjévé vált. Legjelentősebb oltárképe, a "Hyrdenes tilbedelse", amelyet 1880 és 1881 között készített az oslói Kulturkirken Jakob számára, máig tanúskodik mesterségbeli tudásáról és művészi érzékéről. A velencei festészet hatása és a romantikus művészet iránti vonzódása ellenére minden művében meg tudta őrizni egyedi stílusát. Ma művei művészi nyomatok formájában kaphatók, amelyek lehetővé teszik, hogy saját környezetében is élvezhesse műveinek szépségét.
Peterssen nemcsak termékeny művész volt, hanem szerető férj és családapa is. Első felesége, Inger Birgitte Cecilie Nicoline Bache Ravn halála után 1888-ban feleségül vette Frederikke Magdalene Kiellandot. A személyes veszteségek és kihívások ellenére Peterssen hű maradt művészetéhez, és továbbra is olyan műveket alkotott, amelyek megragadták kortársai és a jövő nemzedékek szívét és elméjét. Eilif Peterssen 1928. december 29-én halt meg, de öröksége tovább él, nemcsak eredeti műveiben, amelyek világszerte múzeumokban és galériákban láthatók, hanem a kiváló minőségű nyomatokban is, amelyek a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszik művészetét. Eilif Peterssenre, a norvég művészet aranykorának tekintett időszakban alkotó művészre a műveinek folyamatos elismerése és sokszorosítása miatt emlékezünk.
Skandinávia szívében, a nyüzsgő Kristiania - a mai Oslo - városában 1852. szeptember 4-én született egy fiú, aki később generációjának egyik legkiemelkedőbb norvég festőjeként vált ismertté. Hjalmar Eilif Emmanuel Peterssen erős művészeti érdeklődésű családba született, és már korán megmutatta tehetségét, amelyet olyan művészeti személyiségek fedeztek fel, mint Peter Christen Asbjørnsen és Hans Gude. Édesapja, Jon Peterssen, aki könyvelőként dolgozott, és édesanyja, Anne Marie Andersen egy művészettel és kreativitással teli házat vezettek, ami Eilif Peterssen művészi karrierjét is formálta. Eilif Peterssen az Európa-szerte elismert művészeti akadémiákon - többek között az Johan Fredrik Eckersberg festőiskolában, a koppenhágai Királyi Művészeti Akadémián és a müncheni Képzőművészeti Akadémián - folytatott intenzív képzés után igazi szenvedélyét a történelmi festészetben és az oltárképekben találta meg. Festményei életet és történelmet leheltek, minden egyes ecsetvonás egy-egy mondattá vált az általa elmesélni kívánt történetben. A modern korban festményei művészi nyomatok formájában keltek új életre, amelyek segítenek tovább mesélni a történeteket, elhozva művészetét a művészetkedvelők otthonaiba szerte a világon.
Miután évekig Európa különböző részein képezte magát és alkotott, Peterssen 1878-ban visszatért Norvégiába, ahol megvalósította legnagyobb szenvedélyét: oltárképeket készített norvég templomok számára. E munkája révén korának egyik legjelentősebb norvég templomfestőjévé vált. Legjelentősebb oltárképe, a "Hyrdenes tilbedelse", amelyet 1880 és 1881 között készített az oslói Kulturkirken Jakob számára, máig tanúskodik mesterségbeli tudásáról és művészi érzékéről. A velencei festészet hatása és a romantikus művészet iránti vonzódása ellenére minden művében meg tudta őrizni egyedi stílusát. Ma művei művészi nyomatok formájában kaphatók, amelyek lehetővé teszik, hogy saját környezetében is élvezhesse műveinek szépségét.
Peterssen nemcsak termékeny művész volt, hanem szerető férj és családapa is. Első felesége, Inger Birgitte Cecilie Nicoline Bache Ravn halála után 1888-ban feleségül vette Frederikke Magdalene Kiellandot. A személyes veszteségek és kihívások ellenére Peterssen hű maradt művészetéhez, és továbbra is olyan műveket alkotott, amelyek megragadták kortársai és a jövő nemzedékek szívét és elméjét. Eilif Peterssen 1928. december 29-én halt meg, de öröksége tovább él, nemcsak eredeti műveiben, amelyek világszerte múzeumokban és galériákban láthatók, hanem a kiváló minőségű nyomatokban is, amelyek a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszik művészetét. Eilif Peterssenre, a norvég művészet aranykorának tekintett időszakban alkotó művészre a műveinek folyamatos elismerése és sokszorosítása miatt emlékezünk.
Oldal 1 / 1