A barokk művészet káprázatos világában egy név kiemelkedik a korszak szenvedélyének és drámájának egyedülálló ábrázolásával: Guido Cagnacci, aki 1601. január 13-án született Santarcangelo di Romagnában (Rimini) és 1663-ban halt meg Bécsben. A bolognai iskola jeles képviselője, Cagnacci, eredetileg Guido Canlassi, sajátos művésznevét, a "Cagnacci", azaz "korcs" nevet saját csúnya külsejére való ironikus utalásként vette fel. Cagnacci családja az olasz Urbania közösség művészeti sarkaiban gyökerezett. Apja, Matteo követte a családi hagyományt, és kitanulta a szőrmekereskedelmet, miközben Santarcangelo di Romagnában prédikátorként is dolgozott. Nővéreivel, Luciával és Virginiával együtt felnőve Cagnacci festészet iránti szeretete már kora gyermekkorától kezdve formálta őt. Körülbelül 15 éves korában apja Bolognába küldte, hogy négyéves képzőművészeti tanfolyamra járjon. Itt tanult a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2 mestereknél.
A képzés befejezése után Cagnacci két alkalommal Rómába utazott, ahol lehetősége nyílt Caravaggio műveit és stílusát tanulmányozni, akinek hatása saját munkáin is megfigyelhető. Miután visszatért szülőföldjére, megbízásokat kapott Riminiben és Forlìban. Élete azonban drámai fordulatot vett, amikor 1628-ban viszonyt kezdett Teodora Stivivel, egy özvegy és gazdag grófnővel, és a botrány miatt száműzték a városból. Hosszú bolognai tartózkodás után Cagnacci 1650-ben Velencébe költözött, ahol művészeti iskolát alapított, és összebarátkozott Pietro Liberi festővel. Polgári nevén, Canlassi néven Velencében elsősorban erotikus műveiről vált ismertté. Cagnacci 1658-ban I. Leopold Bécsbe hívta, ahol udvari festőként szolgált, és végül meghalt. Földi maradványai az Augustinus-templomban nyugszanak. Cagnacci kivételes tehetsége a fény és az árnyék kezelésében, valamint az emberi érzelmek és drámák ábrázolásának szenvedélye ideális jelöltekké teszik műveit a képzőművészeti nyomatok számára. Művészetének gondos reprodukálásával továbbra is értékelhetjük és ünnepelhetjük Cagnacci egyedi látásmódját és mesteri képességeit.
A barokk művészet káprázatos világában egy név kiemelkedik a korszak szenvedélyének és drámájának egyedülálló ábrázolásával: Guido Cagnacci, aki 1601. január 13-án született Santarcangelo di Romagnában (Rimini) és 1663-ban halt meg Bécsben. A bolognai iskola jeles képviselője, Cagnacci, eredetileg Guido Canlassi, sajátos művésznevét, a "Cagnacci", azaz "korcs" nevet saját csúnya külsejére való ironikus utalásként vette fel. Cagnacci családja az olasz Urbania közösség művészeti sarkaiban gyökerezett. Apja, Matteo követte a családi hagyományt, és kitanulta a szőrmekereskedelmet, miközben Santarcangelo di Romagnában prédikátorként is dolgozott. Nővéreivel, Luciával és Virginiával együtt felnőve Cagnacci festészet iránti szeretete már kora gyermekkorától kezdve formálta őt. Körülbelül 15 éves korában apja Bolognába küldte, hogy négyéves képzőművészeti tanfolyamra járjon. Itt tanult a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2 mestereknél.
A képzés befejezése után Cagnacci két alkalommal Rómába utazott, ahol lehetősége nyílt Caravaggio műveit és stílusát tanulmányozni, akinek hatása saját munkáin is megfigyelhető. Miután visszatért szülőföldjére, megbízásokat kapott Riminiben és Forlìban. Élete azonban drámai fordulatot vett, amikor 1628-ban viszonyt kezdett Teodora Stivivel, egy özvegy és gazdag grófnővel, és a botrány miatt száműzték a városból. Hosszú bolognai tartózkodás után Cagnacci 1650-ben Velencébe költözött, ahol művészeti iskolát alapított, és összebarátkozott Pietro Liberi festővel. Polgári nevén, Canlassi néven Velencében elsősorban erotikus műveiről vált ismertté. Cagnacci 1658-ban I. Leopold Bécsbe hívta, ahol udvari festőként szolgált, és végül meghalt. Földi maradványai az Augustinus-templomban nyugszanak. Cagnacci kivételes tehetsége a fény és az árnyék kezelésében, valamint az emberi érzelmek és drámák ábrázolásának szenvedélye ideális jelöltekké teszik műveit a képzőművészeti nyomatok számára. Művészetének gondos reprodukálásával továbbra is értékelhetjük és ünnepelhetjük Cagnacci egyedi látásmódját és mesteri képességeit.
Oldal 1 / 1