| Született | 1830. december 3. (Scarborough) |
| Elhunyt | 1896. január 25. (London) 65 éves korában |
| Nemzetiség | United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland |
| Korszakok | Pre Raffaelites, Klasszicizmus, Szimbolizmus, Viktoriánus művészet, Etruscan school, Ästhetizismus |
| Műfaj | Historienmalerei, Malerei, Allegorie, mythologische Malerei, Personenmalerei, Porträtmalerei |
| Foglalkozás | Maler, Bildhauer, Politiker, Zeichner, Künstler |
| Család | Apja: Frederick Septimus Leighton Anyja: Augusta Susan Nash Testvére: Alexandra Orr |
| Tagságok | Royal Academy of Arts Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Flaming June (1895), Cymon and Iphigenia (1884), The Bath of Psyche (1890), Perseus and Andromeda (1891), Cimabues gefeierte Madonna wird in Prozession durch die Straßen von Florenz getragen (1854) |
Frederic Leighton, 1. báró Leighton már tizenegy évesen, azaz 1841-ben festészetet tanult Rómában, majd előbb a berlini akadémián, 1844-től Firenzében Giuseppe Bezzuoli (1784-1855), majd Eduard Jakob von Steinle (1810-1886) mellett a frankfurti Städelsches Kunstinstitutban tanult. A fiatal Frederic Leightonra erős hatással voltak mindenekelőtt a nazarénusok és az itáliai reneszánsz festői, akik közül az egyik Leightont első két nagy festményének megfestésére inspirálta: Giotto, Találkozás Cimabue birkái között (1847) és Cimabue Madonna körmenetben (1852-1855). Ez utóbbit Leighton elküldte a Királyi Akadémiára, amikor elkészült, és egyben művészi áttörést jelentett számára.
Mielőtt 1858-ban visszatért Rómába, Leighton Párizsban élt. A Rómában töltött idő alatt négy portrét készített az olasz modellről, Anna Risi-ről, Anselm Feuerbach (1829-1880) későbbi szeretőjéről és múzsájáról. 1859-ben Leighton visszatért Londonba, ahol Anna Risi három portréját is kiállították a Royal Academy-n: Pavonia, Egy olasz hölgy és egy római hölgy. Bár Leighton nem tartotta magát a preraffaeliták tagjának, Londonba való visszatérése után műveire nyilvánvalóan hatással volt ez a művészcsoport. Leighton gyorsan emelkedett a Királyi Akadémián belül: 1866-ban még csak társult tag volt, 1869-ben már tag, 1878-ban pedig már elnök, amit rendkívül komolyan vett.
Oldal 1 / 3
| Született | 1830. december 3. (Scarborough) |
| Elhunyt | 1896. január 25. (London) 65 éves korában |
| Nemzetiség | United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland |
| Korszakok | Pre Raffaelites, Klasszicizmus, Szimbolizmus, Viktoriánus művészet, Etruscan school, Ästhetizismus |
| Műfaj | Historienmalerei, Malerei, Allegorie, mythologische Malerei, Personenmalerei, Porträtmalerei |
| Foglalkozás | Maler, Bildhauer, Politiker, Zeichner, Künstler |
| Család | Apja: Frederick Septimus Leighton Anyja: Augusta Susan Nash Testvére: Alexandra Orr |
| Tagságok | Royal Academy of Arts Académie des beaux-arts |
| Ismert művek | Flaming June (1895), Cymon and Iphigenia (1884), The Bath of Psyche (1890), Perseus and Andromeda (1891), Cimabues gefeierte Madonna wird in Prozession durch die Straßen von Florenz getragen (1854) |
Frederic Leighton, 1. báró Leighton már tizenegy évesen, azaz 1841-ben festészetet tanult Rómában, majd előbb a berlini akadémián, 1844-től Firenzében Giuseppe Bezzuoli (1784-1855), majd Eduard Jakob von Steinle (1810-1886) mellett a frankfurti Städelsches Kunstinstitutban tanult. A fiatal Frederic Leightonra erős hatással voltak mindenekelőtt a nazarénusok és az itáliai reneszánsz festői, akik közül az egyik Leightont első két nagy festményének megfestésére inspirálta: Giotto, Találkozás Cimabue birkái között (1847) és Cimabue Madonna körmenetben (1852-1855). Ez utóbbit Leighton elküldte a Királyi Akadémiára, amikor elkészült, és egyben művészi áttörést jelentett számára.
Mielőtt 1858-ban visszatért Rómába, Leighton Párizsban élt. A Rómában töltött idő alatt négy portrét készített az olasz modellről, Anna Risi-ről, Anselm Feuerbach (1829-1880) későbbi szeretőjéről és múzsájáról. 1859-ben Leighton visszatért Londonba, ahol Anna Risi három portréját is kiállították a Royal Academy-n: Pavonia, Egy olasz hölgy és egy római hölgy. Bár Leighton nem tartotta magát a preraffaeliták tagjának, Londonba való visszatérése után műveire nyilvánvalóan hatással volt ez a művészcsoport. Leighton gyorsan emelkedett a Királyi Akadémián belül: 1866-ban még csak társult tag volt, 1869-ben már tag, 1878-ban pedig már elnök, amit rendkívül komolyan vett.