Frederic Leighton

Frederic Leighton, 1. báró Leighton már tizenegy évesen, azaz 1841-ben festészetet tanult Rómában, majd előbb a berlini akadémián, 1844-től Firenzében Giuseppe Bezzuoli (1784-1855), majd Eduard Jakob von Steinle (1810-1886) mellett a frankfurti Städelsches Kunstinstitutban tanult. A fiatal Frederic Leightonra erős hatással voltak mindenekelőtt a nazarénusok és az itáliai reneszánsz festői, akik közül az egyik Leightont első két nagy festményének megfestésére inspirálta: Giotto, Találkozás Cimabue birkái között (1847) és Cimabue Madonna körmenetben (1852-1855). Ez utóbbit Leighton elküldte a Királyi Akadémiára, amikor elkészült, és egyben művészi áttörést jelentett számára.

Mielőtt 1858-ban visszatért Rómába, Leighton Párizsban élt. A Rómában töltött idő alatt négy portrét készített az olasz modellről, Anna Risi-ről, Anselm Feuerbach (1829-1880) későbbi szeretőjéről és múzsájáról. 1859-ben Leighton visszatért Londonba, ahol Anna Risi három portréját is kiállították a Royal Academy-n: Pavonia, Egy olasz hölgy és egy római hölgy. Bár Leighton nem tartotta magát a preraffaeliták tagjának, Londonba való visszatérése után műveire nyilvánvalóan hatással volt ez a művészcsoport. Leighton gyorsan emelkedett a Királyi Akadémián belül: 1866-ban még csak társult tag volt, 1869-ben már tag, 1878-ban pedig már elnök, amit rendkívül komolyan vett.