Franz Lenbach bajor festőt a művészettörténészek "a müncheni festő hercegnek" is nevezik. Ez a megnevezés nem véletlen, hiszen Lenbach életmódja előkelő és fényűző volt. A sokgyermekes kőműves családból származó Franz Lenbachot 1882-ben lovaggá is ütötték, és ezzel a nemesi körökbe emelkedett. A felemelkedő felső középosztály és a nemesség szerette volna, ha megfestik, és magas összegeket ajánlottak fel a portréiért.
Mint sok korabeli művész esetében, egy olaszországi utazás meghatározó volt további stílusa szempontjából. Goethe óta a 18. és 19. századi német művészek az ősi kultúrák nyomdokain jártak Itáliában, a vágyakozás földjén. Ott a római civilizáció helyszínein és az olasz reneszánsz művészetének és építészetének világában reméltek ihletet. Fiatalemberként Rómában és Firenzében járt, és a régi mesterek művein képezte magát. Többek között másolatokat készített az ARTISTREPLEPLACE0 és ARTISTREPLEPLACE1 című fontos művekről.
Lenbach stílusára egyértelműen hatással voltak a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanított tanárai is. A festőművész ARTISTREPLEPLACE2 a fiatal és ígéretes Lenbachot Olaszországból hozta vissza Münchenbe az Akadémiára. Itt, Piloty figyelő szemei alatt alakította ki különleges stílusát, amely a hangulatos színvilágra és az élethű színpadképre összpontosított. Lenbach stílusa újszerű volt, mivel modelljei egyéniségének ábrázolására összpontosított. Lenbach méltóságteljesen akarta ábrázolni modelljeit, és minden naturalizmusa ellenére kerülni akarta a szegénység vagy a nyomor ábrázolását, mint amilyeneket a Gustave Courbet vagy a Jean Francois Millet képeken találhatunk. Lenbach inkább a régi mesterekben, például Tizianusban vagy Peter Paul Rubensben találta meg művészi előképeit.
Művészetének sikerével Franz Lenbachnak sikerült gazdag és befolyásos művésszé válnia. Olyan hírességeket ábrázolt, mint Otto von Bismark és még az uralkodó pápa is. Mindazonáltal nem feledkezett meg a családjáról. Egész életében anyagi támogatást nyújtott testvéreinek. Lenbach stílusa nagyon is összhangban volt korának egyre befolyásosabb polgárságával. A gazdag polgárok azt akarták, hogy ugyanolyan méltósággal és szakértelemmel ábrázolják őket, mint a nemeseket. Lenbach volt a megfelelő cím számukra.
Bár Franz von Lenbach elnyerte kortársai elismerését, szerelmi élete meglehetősen rosszul alakult. Élete első felében Lenbach boldogtalan szerelemben élt Marie von Dönhoff grófnővel, aki egy porosz diplomatával kötött ugyancsak boldogtalan házasságban élt. Válásuk után azonban nem Lenbachot, hanem Bernhard von Bülow-t, a későbbi birodalmi kancellárt választotta új férjnek maga mellé. Lenbach grófnőről készült portréja máig az egyik leghíresebb festménye. Még két kései házassága sem tudta túltenni magát ezen a veszteségen.
Franz Lenbach bajor festőt a művészettörténészek "a müncheni festő hercegnek" is nevezik. Ez a megnevezés nem véletlen, hiszen Lenbach életmódja előkelő és fényűző volt. A sokgyermekes kőműves családból származó Franz Lenbachot 1882-ben lovaggá is ütötték, és ezzel a nemesi körökbe emelkedett. A felemelkedő felső középosztály és a nemesség szerette volna, ha megfestik, és magas összegeket ajánlottak fel a portréiért.
Mint sok korabeli művész esetében, egy olaszországi utazás meghatározó volt további stílusa szempontjából. Goethe óta a 18. és 19. századi német művészek az ősi kultúrák nyomdokain jártak Itáliában, a vágyakozás földjén. Ott a római civilizáció helyszínein és az olasz reneszánsz művészetének és építészetének világában reméltek ihletet. Fiatalemberként Rómában és Firenzében járt, és a régi mesterek művein képezte magát. Többek között másolatokat készített az ARTISTREPLEPLACE0 és ARTISTREPLEPLACE1 című fontos művekről.
Lenbach stílusára egyértelműen hatással voltak a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanított tanárai is. A festőművész ARTISTREPLEPLACE2 a fiatal és ígéretes Lenbachot Olaszországból hozta vissza Münchenbe az Akadémiára. Itt, Piloty figyelő szemei alatt alakította ki különleges stílusát, amely a hangulatos színvilágra és az élethű színpadképre összpontosított. Lenbach stílusa újszerű volt, mivel modelljei egyéniségének ábrázolására összpontosított. Lenbach méltóságteljesen akarta ábrázolni modelljeit, és minden naturalizmusa ellenére kerülni akarta a szegénység vagy a nyomor ábrázolását, mint amilyeneket a Gustave Courbet vagy a Jean Francois Millet képeken találhatunk. Lenbach inkább a régi mesterekben, például Tizianusban vagy Peter Paul Rubensben találta meg művészi előképeit.
Művészetének sikerével Franz Lenbachnak sikerült gazdag és befolyásos művésszé válnia. Olyan hírességeket ábrázolt, mint Otto von Bismark és még az uralkodó pápa is. Mindazonáltal nem feledkezett meg a családjáról. Egész életében anyagi támogatást nyújtott testvéreinek. Lenbach stílusa nagyon is összhangban volt korának egyre befolyásosabb polgárságával. A gazdag polgárok azt akarták, hogy ugyanolyan méltósággal és szakértelemmel ábrázolják őket, mint a nemeseket. Lenbach volt a megfelelő cím számukra.
Bár Franz von Lenbach elnyerte kortársai elismerését, szerelmi élete meglehetősen rosszul alakult. Élete első felében Lenbach boldogtalan szerelemben élt Marie von Dönhoff grófnővel, aki egy porosz diplomatával kötött ugyancsak boldogtalan házasságban élt. Válásuk után azonban nem Lenbachot, hanem Bernhard von Bülow-t, a későbbi birodalmi kancellárt választotta új férjnek maga mellé. Lenbach grófnőről készült portréja máig az egyik leghíresebb festménye. Még két kései házassága sem tudta túltenni magát ezen a veszteségen.
Oldal 1 / 2