Francois-Louis-Joseph Watteau-t, akárcsak apját, a "lille-i Watteau" ("Watteau de Lille") néven ismerték. Lille nemcsak a művész szülőhelye volt, hanem a Watteau-k által uralt művészeti színtér helyszíne is.
Watteau-t a francia rokokó vagy "késő barokk" korszak egyik legtehetségesebb festőjeként tartják számon. Watteau műveihez hasonlóan ezt a stílust is a könnyedség jellemzi, amely gyakran átmegy a játékosságba is - Watteau esetében azonban ez néha meglehetősen súlyosabb, olykor politikai témákkal párosul.
Francois-Louis-Joseph Watteau provinciális festők és tervezők családjából származott. Nagybátyja a híres festőművész Jean Antoine Watteau volt, a barokk egyik korifeusa és egy teljesen új képi világ megteremtője, amely gyorsan meghonosodott a francia művészeti életben: az úgynevezett "fête galantes" ("gáláns ünnep"). Ez egy olyan képkategória, amely gyakran romantikus tájakat és szerelmes párokat, pásztorokat vagy elegáns udvari ruhás hölgyeket ábrázol. 1808-tól 1823-ban bekövetkezett haláláig Francois Louis Joseph Watteau a szülőhelyén, Lille-ben található Palais des Beaux-Arts helyettes kurátora volt. Édesapja is részt vett a múzeum alapításában, amely Franciaország egyik legnagyobb múzeuma, és ő állította össze az intézmény első kiállításait. A Palais des Beaux-Arts így Napóleon művészetek népszerűsítésére irányuló projektjének részévé vált, amely a két lille-i Watteau felbérlésével kiváló kezekben volt.
A "Piramisok csatája" a művész egyik leghangulatosabb alkotása. Ez a késő barokkban meglehetősen szokatlanul komor mű nemcsak patetikus, hanem politikai jellegű is, mivel a Napóleon alatti francia egyiptomi inváziót ábrázolja. A fénnyel és a színekkel való ügyes munka nemcsak az ehhez hasonló sötétebb műveket jellemzi, hanem Watteau jól ismert parkos tájképeit és vidéki jeleneteit is, amelyek teljesen a "fetes galantes" stílusában készültek. A művésznek ügyesen sikerült naturalista módon ábrázolnia a társadalmi jeleneteket. Ez mindenekelőtt a "Javaslat gáláns társaságban a parkban" című műben látható. A képen egy fényárban úszó parkos táj látható, a kép közepén egy fiatal hölgy, aki gáláns, udvarias társaság közepette kezet fog kérőjével.
A művész magánéletéről nem sokat tudni. Mindazonáltal Watteau de Lille személye rendkívül fontos, különösen a késő barokk és a rokokó korszak művészeti életében. A Watteau család maradandó nyomot hagyott maga után - és nemcsak Lille művészeti életében, hanem az egész kontinensen.
Francois-Louis-Joseph Watteau-t, akárcsak apját, a "lille-i Watteau" ("Watteau de Lille") néven ismerték. Lille nemcsak a művész szülőhelye volt, hanem a Watteau-k által uralt művészeti színtér helyszíne is.
Watteau-t a francia rokokó vagy "késő barokk" korszak egyik legtehetségesebb festőjeként tartják számon. Watteau műveihez hasonlóan ezt a stílust is a könnyedség jellemzi, amely gyakran átmegy a játékosságba is - Watteau esetében azonban ez néha meglehetősen súlyosabb, olykor politikai témákkal párosul.
Francois-Louis-Joseph Watteau provinciális festők és tervezők családjából származott. Nagybátyja a híres festőművész Jean Antoine Watteau volt, a barokk egyik korifeusa és egy teljesen új képi világ megteremtője, amely gyorsan meghonosodott a francia művészeti életben: az úgynevezett "fête galantes" ("gáláns ünnep"). Ez egy olyan képkategória, amely gyakran romantikus tájakat és szerelmes párokat, pásztorokat vagy elegáns udvari ruhás hölgyeket ábrázol. 1808-tól 1823-ban bekövetkezett haláláig Francois Louis Joseph Watteau a szülőhelyén, Lille-ben található Palais des Beaux-Arts helyettes kurátora volt. Édesapja is részt vett a múzeum alapításában, amely Franciaország egyik legnagyobb múzeuma, és ő állította össze az intézmény első kiállításait. A Palais des Beaux-Arts így Napóleon művészetek népszerűsítésére irányuló projektjének részévé vált, amely a két lille-i Watteau felbérlésével kiváló kezekben volt.
A "Piramisok csatája" a művész egyik leghangulatosabb alkotása. Ez a késő barokkban meglehetősen szokatlanul komor mű nemcsak patetikus, hanem politikai jellegű is, mivel a Napóleon alatti francia egyiptomi inváziót ábrázolja. A fénnyel és a színekkel való ügyes munka nemcsak az ehhez hasonló sötétebb műveket jellemzi, hanem Watteau jól ismert parkos tájképeit és vidéki jeleneteit is, amelyek teljesen a "fetes galantes" stílusában készültek. A művésznek ügyesen sikerült naturalista módon ábrázolnia a társadalmi jeleneteket. Ez mindenekelőtt a "Javaslat gáláns társaságban a parkban" című műben látható. A képen egy fényárban úszó parkos táj látható, a kép közepén egy fiatal hölgy, aki gáláns, udvarias társaság közepette kezet fog kérőjével.
A művész magánéletéről nem sokat tudni. Mindazonáltal Watteau de Lille személye rendkívül fontos, különösen a késő barokk és a rokokó korszak művészeti életében. A Watteau család maradandó nyomot hagyott maga után - és nemcsak Lille művészeti életében, hanem az egész kontinensen.
Oldal 1 / 1