Nápoly hullámzó fényei, a tenger csillogó kék és zöld színei és e lenyűgöző város kultúrájának nyugodt suttogása Francesco De Mura, a barokk és a klasszicizmus közötti átmenet egyik legfontosabb festőjének gyermekkori színterei voltak. Az 1696. április 21-én született De Mura a művészet szépségei által körülvett világban nőtt fel. Innen indult el egy olyan útra, amely nyomot hagyott a művészettörténet útján. De Mura 1709-ben kezdte meg művészeti képzését Domenico Viola mellett, mielőtt átment volna a MŰVÉSZET0 iskolájába, ahol 1730-ig maradt, és ahol Solimena legfontosabb tanítványává és munkatársává vált. Ebben a döntő időszakban alakította ki De Mura személyes stílusát, amelyben a barokk szépségét és pompáját a kialakulóban lévő klasszicizmus tiszta vonalaival és kiegyensúlyozott arányaival ötvözte. Díszítőfestői és kolorista képességei felülmúlhatatlanok voltak, és munkássága kétségtelenül vetekszik Tiepolo munkásságával. Műveinek reprodukálására specializálódva, kiváló minőségű nyomataink rendkívüli művészi kifinomultságáról tanúskodnak.
De Mura rendkívüli karrierje Nápolyon túl Caiazzo, Capua, Montecassino, Salerno, Foggia és Torino városaiba is elvitte, ahol templomok és paloták falait díszítette lenyűgöző freskóival és táblaképeivel. Művei, amelyeket precíz műnyomataink tartanak életben, művészi fejlődéséről és lenyűgöző készségéről tanúskodnak. 1741-ben a torinói királyi udvarba került, ahol mitológiai témájú freskókat festett a Palazzo Reale palotában. A királyi pompa közepette De Mura arra is talált időt, hogy művészi látókörét szélesítse, és olyan jelentős művészekkel dolgozott együtt, mint az Filippo or Juvara Juvarra és Benedetto Alfieri építészek, valamint az Corrado Giaquinto festő. Francesco De Mura 1743-ban visszatért Nápolyba, és a Bourbon királyok udvari festőjévé nevezték ki. Képességei és tehetsége nem korlátozódott saját generációjára. Ő tanította Elia Interguglielmit és Pietro Bardellino-t, akik az ő gondos szeme alatt fejlesztették ki saját kreativitásukat. De Mura remekműveiről készült gyönyörű művészi nyomataink több mint festményeinek egyszerű utánnyomása. Egy olyan ember művészi útjáról tanúskodnak, aki a 18. századi színek és formák mestere volt. Művészeti nyomatainkra vetett pillantás nemcsak De Mura művészi látásmódjának mélységéről árulkodik, hanem arról a gazdag kulturális örökségről is, amelyet minden egyes ecsetvonásával továbbadott. Francesco De Mura 1782. augusztus 19-én halt meg, de művészete, amely a művészeti nyomatainkon keresztül tovább él, állandó tanúbizonysága zsenialitásának és művészi virtuozitásának.
Nápoly hullámzó fényei, a tenger csillogó kék és zöld színei és e lenyűgöző város kultúrájának nyugodt suttogása Francesco De Mura, a barokk és a klasszicizmus közötti átmenet egyik legfontosabb festőjének gyermekkori színterei voltak. Az 1696. április 21-én született De Mura a művészet szépségei által körülvett világban nőtt fel. Innen indult el egy olyan útra, amely nyomot hagyott a művészettörténet útján. De Mura 1709-ben kezdte meg művészeti képzését Domenico Viola mellett, mielőtt átment volna a MŰVÉSZET0 iskolájába, ahol 1730-ig maradt, és ahol Solimena legfontosabb tanítványává és munkatársává vált. Ebben a döntő időszakban alakította ki De Mura személyes stílusát, amelyben a barokk szépségét és pompáját a kialakulóban lévő klasszicizmus tiszta vonalaival és kiegyensúlyozott arányaival ötvözte. Díszítőfestői és kolorista képességei felülmúlhatatlanok voltak, és munkássága kétségtelenül vetekszik Tiepolo munkásságával. Műveinek reprodukálására specializálódva, kiváló minőségű nyomataink rendkívüli művészi kifinomultságáról tanúskodnak.
De Mura rendkívüli karrierje Nápolyon túl Caiazzo, Capua, Montecassino, Salerno, Foggia és Torino városaiba is elvitte, ahol templomok és paloták falait díszítette lenyűgöző freskóival és táblaképeivel. Művei, amelyeket precíz műnyomataink tartanak életben, művészi fejlődéséről és lenyűgöző készségéről tanúskodnak. 1741-ben a torinói királyi udvarba került, ahol mitológiai témájú freskókat festett a Palazzo Reale palotában. A királyi pompa közepette De Mura arra is talált időt, hogy művészi látókörét szélesítse, és olyan jelentős művészekkel dolgozott együtt, mint az Filippo or Juvara Juvarra és Benedetto Alfieri építészek, valamint az Corrado Giaquinto festő. Francesco De Mura 1743-ban visszatért Nápolyba, és a Bourbon királyok udvari festőjévé nevezték ki. Képességei és tehetsége nem korlátozódott saját generációjára. Ő tanította Elia Interguglielmit és Pietro Bardellino-t, akik az ő gondos szeme alatt fejlesztették ki saját kreativitásukat. De Mura remekműveiről készült gyönyörű művészi nyomataink több mint festményeinek egyszerű utánnyomása. Egy olyan ember művészi útjáról tanúskodnak, aki a 18. századi színek és formák mestere volt. Művészeti nyomatainkra vetett pillantás nemcsak De Mura művészi látásmódjának mélységéről árulkodik, hanem arról a gazdag kulturális örökségről is, amelyet minden egyes ecsetvonásával továbbadott. Francesco De Mura 1782. augusztus 19-én halt meg, de művészete, amely a művészeti nyomatainkon keresztül tovább él, állandó tanúbizonysága zsenialitásának és művészi virtuozitásának.
Oldal 1 / 1