| Született | 1712. október 5. (Venedig) |
| Elhunyt | 1793. január 1. (Venedig) 80 éves korában |
| Nemzetiség | Olaszország |
| Korszakok | Rokokó |
| Műfaj | veduta, tájkép |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész |
| Család | Apja: Domenico Guardi Anyja: Maria Claudia Pichler Gyermeke: Giacomo Guardi Testvére: Giovanni Antonio Guardi, Maria Cecilia Guardi, Niccolo Guardi |
| Hatások | Michele Marieschi |
| Ismert művek | Wunder eines Dominikanerheiligen (Hl. Gonzalo di Amarante?) (1763), Der Doge Alvise IV. Mocenigo auf dem Bucintoro am Riva di Sant'Elena (1770), Fire in the Oil Depot at San Marcuola (1790), Gondeln auf der Lagune (1765), Regatta in Venedig (1770) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek), Cleveland Museum of Art, Art Institute of Chicago, National Gallery of Art |
1712-ben az olasz Francescco Guardi művészcsaládba született. Apja a híres barokk festő, Domenico Guardi volt. A fiatal Francesco rajta keresztül került először kapcsolatba a festészettel. Ő maga a rokokó korszak egyik leghíresebb olasz művészévé vált.
A műhelyben nemcsak édesapja, hanem idősebb testvére, ARTISTREPLEPLACE0 is különleges módon képezte. A fiatal Francesco festői karrierje különböző oltárképek készítésével kezdődött. Ez idő alatt azonban más olasz művészek, például Michele Marieschi munkái is inspirálták. Később az Bernardo Bellottos tanítványa lett.
Ez utóbbi és Marieschi is különböző városokról, például Drezdáról, Velencéről és Varsóról készített részletes festményeiről ismert. Guardi később tanárának, Bellottónak a nyomdokaiba lépett, és művészi módon városának - Velencének - szentelte magát. Elődeitől eltérően azonban Guardi a valós épületek mellett képzeletbeli épületeket is beépített műveibe. A rokokó művész a Velencei Köztársaság vagy gazdag mecénások megrendelésére készítette vedutáit.
Leghíresebb művei közé tartozik a Piazza San Marco a bazilikára néző kilátással vagy a velencei Arzenál kapuja. Ma a párizsi Louvre-ban, a müncheni Alte Pinakothekban, a berlini Staatliche Gemäldegalerie-ben és természetesen Velencében is láthatók festményei.
Oldal 1 / 5
| Született | 1712. október 5. (Venedig) |
| Elhunyt | 1793. január 1. (Venedig) 80 éves korában |
| Nemzetiség | Olaszország |
| Korszakok | Rokokó |
| Műfaj | veduta, tájkép |
| Foglalkozás | festőművész, grafikusművész |
| Család | Apja: Domenico Guardi Anyja: Maria Claudia Pichler Gyermeke: Giacomo Guardi Testvére: Giovanni Antonio Guardi, Maria Cecilia Guardi, Niccolo Guardi |
| Hatások | Michele Marieschi |
| Ismert művek | Wunder eines Dominikanerheiligen (Hl. Gonzalo di Amarante?) (1763), Der Doge Alvise IV. Mocenigo auf dem Bucintoro am Riva di Sant'Elena (1770), Fire in the Oil Depot at San Marcuola (1790), Gondeln auf der Lagune (1765), Regatta in Venedig (1770) |
| Múzeumok | Metropolitan Museum of Art, Bayerische Staatsgemaeldesammlungen (Pinakothek), Cleveland Museum of Art, Art Institute of Chicago, National Gallery of Art |
1712-ben az olasz Francescco Guardi művészcsaládba született. Apja a híres barokk festő, Domenico Guardi volt. A fiatal Francesco rajta keresztül került először kapcsolatba a festészettel. Ő maga a rokokó korszak egyik leghíresebb olasz művészévé vált.
A műhelyben nemcsak édesapja, hanem idősebb testvére, ARTISTREPLEPLACE0 is különleges módon képezte. A fiatal Francesco festői karrierje különböző oltárképek készítésével kezdődött. Ez idő alatt azonban más olasz művészek, például Michele Marieschi munkái is inspirálták. Később az Bernardo Bellottos tanítványa lett.
Ez utóbbi és Marieschi is különböző városokról, például Drezdáról, Velencéről és Varsóról készített részletes festményeiről ismert. Guardi később tanárának, Bellottónak a nyomdokaiba lépett, és művészi módon városának - Velencének - szentelte magát. Elődeitől eltérően azonban Guardi a valós épületek mellett képzeletbeli épületeket is beépített műveibe. A rokokó művész a Velencei Köztársaság vagy gazdag mecénások megrendelésére készítette vedutáit.
Leghíresebb művei közé tartozik a Piazza San Marco a bazilikára néző kilátással vagy a velencei Arzenál kapuja. Ma a párizsi Louvre-ban, a müncheni Alte Pinakothekban, a berlini Staatliche Gemäldegalerie-ben és természetesen Velencében is láthatók festményei.