A versenylovak voltak a szenvedélye és a hivatása. Emil Adam müncheni festőművészt tartják az első lófestőnek, aki előszeretettel festette meg ezeket a nemes négylábúakat. Olyan nagy művészi teljesítményt ért el, hogy művei Európa legmagasabb és legnemesebb házainak és palotáinak falát díszítették. Ezeket többek között Festetics Tassilo grófja, a tekintélyes Newmarket-i Jockey Clubban vagy a Westminster herceg kastélyában akasztották fel. A herceg állítólag még Ádámot is az "egyetlen művésznek" tartotta, aki szerinte képes volt telivér lovakat festeni.
Ennek híre természetesen gyorsan elterjedt az arisztokrata körökben. Így Adam Emil hamarosan megbízást kapott a walesi herceg, majd VII. Edward király magyarországi vadászatának megfestésére. Emil Adam Viktória királynő szívesen látott és gyakori vendége volt a híres ascoti lóversenyeken vagy az epsomi Derby-n is. A művész a győztes lovak közül jó néhányat ábrázolt, lovasaikkal és lovasuk nélkül is. Néhány évvel később meghívták Párizsba. Itt Ádám tanulmányozhatta és festhette korának leghíresebb lovait, köztük William Kissam Vanderbilt, korának egyik leghíresebb üzletembere, filantrópja és lótenyésztője lovait.
A művész minden utazása mellett is talált időt a családi életére. 1872-ben feleségül vette unokatestvérét, Josephine Marie Wurmbot. Vele együtt nem kevesebb, mint tizenkét gyermeke született, akik közül tíz érte meg a felnőttkort. Egyik fia, Richard Benno Adam később maga is elismert művész lett, aki az ő nyomdokaiba lépve portré- és lófestőként is dolgozott. Így nyáron meglátogathatta a bajorországi Possenhofen kastélyát. Ebből az alkalomból csoportképet készített Erzsébet császárnéval, ismertebb nevén Sisivel.
Honnan eredt Ádám Emil szerelme a gyönyörű paripák iránt? Ma már csak találgatni tudunk, de valószínűleg a családban ez öröklődött. Miután nagyapja, Albrecht Adam és apja, az állatfestő Benno Adam tanította, Emil nagybátyja, a harcfestő Franz Adam tanítványa lett. Festményein a lovak a szó szoros értelmében főszerepet játszottak, de általában mégis csak statiszták voltak. Emil viszont már korán a munkája középpontjába helyezte őket - és sikerrel. 17 éves korában Karl Ludwig főherceg megbízásából több lovakat ábrázoló festményt készített. Idővel a művész szemmel láthatóan tovább fejlődött: repertoárját lovasportrékkal és vadászjelenetekkel bővítette. Különösen figyelemre méltó a fény kiváló használata.
A versenylovak voltak a szenvedélye és a hivatása. Emil Adam müncheni festőművészt tartják az első lófestőnek, aki előszeretettel festette meg ezeket a nemes négylábúakat. Olyan nagy művészi teljesítményt ért el, hogy művei Európa legmagasabb és legnemesebb házainak és palotáinak falát díszítették. Ezeket többek között Festetics Tassilo grófja, a tekintélyes Newmarket-i Jockey Clubban vagy a Westminster herceg kastélyában akasztották fel. A herceg állítólag még Ádámot is az "egyetlen művésznek" tartotta, aki szerinte képes volt telivér lovakat festeni.
Ennek híre természetesen gyorsan elterjedt az arisztokrata körökben. Így Adam Emil hamarosan megbízást kapott a walesi herceg, majd VII. Edward király magyarországi vadászatának megfestésére. Emil Adam Viktória királynő szívesen látott és gyakori vendége volt a híres ascoti lóversenyeken vagy az epsomi Derby-n is. A művész a győztes lovak közül jó néhányat ábrázolt, lovasaikkal és lovasuk nélkül is. Néhány évvel később meghívták Párizsba. Itt Ádám tanulmányozhatta és festhette korának leghíresebb lovait, köztük William Kissam Vanderbilt, korának egyik leghíresebb üzletembere, filantrópja és lótenyésztője lovait.
A művész minden utazása mellett is talált időt a családi életére. 1872-ben feleségül vette unokatestvérét, Josephine Marie Wurmbot. Vele együtt nem kevesebb, mint tizenkét gyermeke született, akik közül tíz érte meg a felnőttkort. Egyik fia, Richard Benno Adam később maga is elismert művész lett, aki az ő nyomdokaiba lépve portré- és lófestőként is dolgozott. Így nyáron meglátogathatta a bajorországi Possenhofen kastélyát. Ebből az alkalomból csoportképet készített Erzsébet császárnéval, ismertebb nevén Sisivel.
Honnan eredt Ádám Emil szerelme a gyönyörű paripák iránt? Ma már csak találgatni tudunk, de valószínűleg a családban ez öröklődött. Miután nagyapja, Albrecht Adam és apja, az állatfestő Benno Adam tanította, Emil nagybátyja, a harcfestő Franz Adam tanítványa lett. Festményein a lovak a szó szoros értelmében főszerepet játszottak, de általában mégis csak statiszták voltak. Emil viszont már korán a munkája középpontjába helyezte őket - és sikerrel. 17 éves korában Karl Ludwig főherceg megbízásából több lovakat ábrázoló festményt készített. Idővel a művész szemmel láthatóan tovább fejlődött: repertoárját lovasportrékkal és vadászjelenetekkel bővítette. Különösen figyelemre méltó a fény kiváló használata.
Oldal 1 / 1