Clarkson Frederick Stanfield angol színpadi, táj- és tengerfestő volt, akit már életében és posztumusz is ismertek és csodáltak kiemelkedő alkotásaiért. 1793. december 3-án született Sunderlandben, és olyan családban nőtt fel, amely mélyen tisztelte a művészetet és a kultúrát. Apja, James Field Stanfield ír tengerész, író, színész és a rabszolgakereskedelem ellenzője Thomas Clarksonról, az abolicionista mozgalom alapítójáról nevezte el.
Stanfield fiatalon belépett a brit kereskedelmi flottába, majd később a Királyi Haditengerészetnél szolgált. Művészi tehetségét Marryat kapitány korán felismerte és bátorította. Egy sérülés azonban arra kényszerítette, hogy elhagyja a haditengerészetet. Ezt az esetet követően a színpadi és panorámafestészet felé fordult, és különböző londoni színházakban dolgozott, ahol többek között szoros barátságot kötött az David Roberts-vel. Stanfield festőállványképeket is kezdett festeni, és 1820 körül kezdte kiállítani munkáit. Kétszer nősült, és összesen tizenkét gyermeke született. Fia, George Clarkson Stanfield örökölte művészi tehetségét, és szintén festőként és rajzolóként vált ismertté. Saját sikerei ellenére azonban George mindig apja árnyékában maradt.
Stanfield közeli barátja volt Charles Dickensnek, és számos illusztrációt készített néhány könyvéhez. Dickens neki ajánlotta a Kis Dorrit című könyvét, és Stanfield halála után megható méltatást írt személyiségéről és jelleméről. Clarkson Stanfield részletes és hangulatos táj- és tengeri festményeiről volt ismert. Tökéletesítette technikáit, és kidolgozott diorámáiról is ismert lett. Munkáit különböző kiállításokon mutatták be, és széles körű elismerésben részesült. Művei között számos olajfestmény és akvarell is szerepelt, főként tengeri, tengerparti és folyami tájképek.
Stanfield 1867. május 18-án halt meg Hampsteadben. Hagyatéka azonban tovább él műveiben, amelyeket ma is a táj- és tengerfestészet remekműveiként tartanak számon. Munkáit továbbra is kiállítják különböző múzeumokban és galériákban, és továbbra is jelentős inspirációs forrásként szolgálnak a művészek és a művészetkedvelők számára világszerte.
Clarkson Frederick Stanfield angol színpadi, táj- és tengerfestő volt, akit már életében és posztumusz is ismertek és csodáltak kiemelkedő alkotásaiért. 1793. december 3-án született Sunderlandben, és olyan családban nőtt fel, amely mélyen tisztelte a művészetet és a kultúrát. Apja, James Field Stanfield ír tengerész, író, színész és a rabszolgakereskedelem ellenzője Thomas Clarksonról, az abolicionista mozgalom alapítójáról nevezte el.
Stanfield fiatalon belépett a brit kereskedelmi flottába, majd később a Királyi Haditengerészetnél szolgált. Művészi tehetségét Marryat kapitány korán felismerte és bátorította. Egy sérülés azonban arra kényszerítette, hogy elhagyja a haditengerészetet. Ezt az esetet követően a színpadi és panorámafestészet felé fordult, és különböző londoni színházakban dolgozott, ahol többek között szoros barátságot kötött az David Roberts-vel. Stanfield festőállványképeket is kezdett festeni, és 1820 körül kezdte kiállítani munkáit. Kétszer nősült, és összesen tizenkét gyermeke született. Fia, George Clarkson Stanfield örökölte művészi tehetségét, és szintén festőként és rajzolóként vált ismertté. Saját sikerei ellenére azonban George mindig apja árnyékában maradt.
Stanfield közeli barátja volt Charles Dickensnek, és számos illusztrációt készített néhány könyvéhez. Dickens neki ajánlotta a Kis Dorrit című könyvét, és Stanfield halála után megható méltatást írt személyiségéről és jelleméről. Clarkson Stanfield részletes és hangulatos táj- és tengeri festményeiről volt ismert. Tökéletesítette technikáit, és kidolgozott diorámáiról is ismert lett. Munkáit különböző kiállításokon mutatták be, és széles körű elismerésben részesült. Művei között számos olajfestmény és akvarell is szerepelt, főként tengeri, tengerparti és folyami tájképek.
Stanfield 1867. május 18-án halt meg Hampsteadben. Hagyatéka azonban tovább él műveiben, amelyeket ma is a táj- és tengerfestészet remekműveiként tartanak számon. Munkáit továbbra is kiállítják különböző múzeumokban és galériákban, és továbbra is jelentős inspirációs forrásként szolgálnak a művészek és a művészetkedvelők számára világszerte.
Oldal 1 / 1