Byzantine School

A bizánci művészet hatalmas időszakot ölel fel, tekintve, hogy az egész Bizánci Birodalomra vonatkozik, amely a 4. századtól a 15. századig terjedt. Még akkor is, amikor a Bizánci Birodalom - más néven Bizánc vagy Kelet-római Birodalom - Konstantinápoly elestével (1453) véget ért, a művészet életben maradt. A bizánci művészetben túlnyomórészt vallási témák jelennek meg, amelyeket az egyház támogatott, és amelyek nagy hatással voltak a társadalomra. A freskók és a táblaképek nagy szerepet játszottak, és az ikont a korszak szimbólumának tekintik. Még ma is nélkülözhetetlen részei a felvonulásoknak. A művészi és szentképek a késő antik figurális festészetből fejlődtek ki, a halottak, istenek és császárok képeivel. Az antikvitás számos más művészeti ágat is inspirált. Ezért az átmenet az ókori művészet és a bizánci művészet között, amely számos elemet, például oszlopokat, antik lépcsőket vagy lovas szobrokat vett át, képlékeny.

A bizánci mozaikok világhírnévre tettek szert. Ez is egy olyan művészet, amely a rómaiaktól származik. De míg a rómaiak apró kövekkel, üveggel és kerámiával dolgoztak, addig a bizánciak aranylemezzel és drágakövekkel bőségesen kifinomították mozaikjaikat. A legfontosabb mozaikok Ravennában készültek. Ennek ékes példája a San Vitale templom a késő antik-korai bizánci korból. A templom tégla homlokzatát szinte teljesen aranyszínű, csillogó mozaikok borítják, és állítólag a végtelenséget szimbolizálja. A belső térben is gazdag mozaikdíszítés látható, virág- és ornamentális mintákkal a padlón és a falakon. Itt a mozaikok meleg, földszínű színekben pompáznak. Ravennában kiváló minőségű elefántcsontfaragványokat is készítettek. A művészet és a kézművesség is fontos szerepet játszott ebben a korszakban. Az ezüst- és aranyműves munkák mellett zománc- és üvegmunkákat, brokát- és selyemszöveteket készítettek keleti mintákkal. A könyvfestészet és a könyvillusztrációk is ennek részei voltak. A szobrászatot kissé mostohán kezelték, mivel a szobrászoknak többnyire domborművekkel kellett beérniük, mivel a szobrokat "pogánynak" tartották.

Természetesen a bizánci művészet nagy hatással volt az európai művészetre és templomépítészetre, az itáliai táblaképfestészetre vagy a késő gótika Szűz Mária-ábrázolásaira. Különösen Itáliában a bizánci elemek minden művészeti irányzatban jelen voltak, a romántól a gótikán át a reneszánszig. Velencére, mint egykori gyarmatra, különösen nagy hatással volt a bizánci művészet. Konstantinápoly velencei keresztes lovagok általi elfoglalása (1204) után pedig számos műkincs került a lagúnavárosba. Köztük a konstantinápolyi hippodromból származó quadriga, amely ma a Szent Márk-székesegyházból néz le.

Ez a monumentális művészeti korszak Észak-Európában is nyomot hagyott. Ilyen például Nagy Károly aacheni dómja vagy a kölni román stílusú templomépületek. A bizánci művészet a 19. század romantikus korszakában élte újjászületését. A neobizánci építészet talán leghíresebb példája a Sacré-Cœur de Montmartre-bazilika. I. Lajos uralkodása alatt számos épületet építettek bizánci stílusjegyekkel, például mozaikokkal, hordókupolákkal és fejezettel. A neuschwansteini kastély tróntermének padlójába egy hatalmas mozaik van beágyazva.