Arthur Claude Strachan skót festő 1865-ben született Edinburgh-ban. Első pillantásra a művész nem sorolható be semmilyen stílusba vagy korszakba. Művei főként tájképi motívumokat tükröznek. Strachan főként akvarellel dolgozott. Ezeknek a munkaeszközöknek köszönhetően a festő csodálatosan tudott kísérletezni a finom és a tompa akvarellekkel egyaránt. Tájképei jól mutatják, hogy az alkotó elme különböző irányokat próbált ki. Arthur Claude Strachan liverpooli tanulmányai során sajátította el a szükséges festészeti technikákat. A festő a természeti tájakat, például folyókat, hegyi tavakat, tengerparti motívumokat, sőt az otthoni kertet is témául választotta. Emellett az individualista új témák felé fordult a polgári miliőből és a munka világából. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a természet iránti új érzékenység és annak az emberek lelkiállapotára gyakorolt hatása egyértelműen felismerhető volt.
Nem félt kimenni a természetbe, és ott festeni a képeit. A cél az volt, hogy a természetes aurát valósághűen és objektíven adja vissza interpretációiban. A festőnek ez lenyűgözően sikerült. Művei légiesnek, könnyednek tűnnek, és a természet tiszta közelségét fejezik ki. Strachan tiszta örömét lelte abban, hogy a természeti környezet fényével játszhatott. Az eredmény olyan műalkotások, amelyekben árad a hitelesség. Tehetsége nem sokáig maradt felfedezetlen. Olyan művészeti házak, mint a liverpooli Walker Art Gallery és a Royal Academy is felfigyeltek a művészre és munkásságára. Nem sokkal később a művészeti galériák kiállították néhány festményét a rendezvénytermeikben. Arthur Claude Strachan megcsinálta. A szabad szellem azonban egyáltalán nem akart megpihenni a sikerén. Inkább a művészetének elismerését tekintette ösztönzőnek a folytatásra.
Ez jó döntés volt, mert Strachan még számos olyan remekművet alkotott, amelyek miatt az emberek felkapták a fejüket. Az érdeklődő nézők többek között egy horgászó fiatalembert, vagy a nyugodtan sétáló kacsákat figyelhették meg egy fagerendás ház mellett. Az 1894-ben készült "Tyúkokat etető" című olajfestmény is lelkesedést váltott ki. A kép részlete egy tyúkokat etető nőt ábrázol a hegyi kunyhója előtt. A kép kissé álomszerűnek tűnik. Arthur Claude Strachan alapvetően a fény és a színek játékára összpontosított festészeti stílusában. Ezzel a leleményes húzással a festő bizonyos mélységet adott a tájábrázolásoknak. Egy olyan dinamikát, amelyet kortársai műveiben gyakran hiába kerestünk. A tájképfestészet sok rajongóját még ma is rabul ejtik ezek az eredetileg gyönyörű képek. Strachan 1938-ban bekövetkezett haláláig az Egyesült Királyságban töltötte nyugdíjas éveit.
Arthur Claude Strachan skót festő 1865-ben született Edinburgh-ban. Első pillantásra a művész nem sorolható be semmilyen stílusba vagy korszakba. Művei főként tájképi motívumokat tükröznek. Strachan főként akvarellel dolgozott. Ezeknek a munkaeszközöknek köszönhetően a festő csodálatosan tudott kísérletezni a finom és a tompa akvarellekkel egyaránt. Tájképei jól mutatják, hogy az alkotó elme különböző irányokat próbált ki. Arthur Claude Strachan liverpooli tanulmányai során sajátította el a szükséges festészeti technikákat. A festő a természeti tájakat, például folyókat, hegyi tavakat, tengerparti motívumokat, sőt az otthoni kertet is témául választotta. Emellett az individualista új témák felé fordult a polgári miliőből és a munka világából. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a természet iránti új érzékenység és annak az emberek lelkiállapotára gyakorolt hatása egyértelműen felismerhető volt.
Nem félt kimenni a természetbe, és ott festeni a képeit. A cél az volt, hogy a természetes aurát valósághűen és objektíven adja vissza interpretációiban. A festőnek ez lenyűgözően sikerült. Művei légiesnek, könnyednek tűnnek, és a természet tiszta közelségét fejezik ki. Strachan tiszta örömét lelte abban, hogy a természeti környezet fényével játszhatott. Az eredmény olyan műalkotások, amelyekben árad a hitelesség. Tehetsége nem sokáig maradt felfedezetlen. Olyan művészeti házak, mint a liverpooli Walker Art Gallery és a Royal Academy is felfigyeltek a művészre és munkásságára. Nem sokkal később a művészeti galériák kiállították néhány festményét a rendezvénytermeikben. Arthur Claude Strachan megcsinálta. A szabad szellem azonban egyáltalán nem akart megpihenni a sikerén. Inkább a művészetének elismerését tekintette ösztönzőnek a folytatásra.
Ez jó döntés volt, mert Strachan még számos olyan remekművet alkotott, amelyek miatt az emberek felkapták a fejüket. Az érdeklődő nézők többek között egy horgászó fiatalembert, vagy a nyugodtan sétáló kacsákat figyelhették meg egy fagerendás ház mellett. Az 1894-ben készült "Tyúkokat etető" című olajfestmény is lelkesedést váltott ki. A kép részlete egy tyúkokat etető nőt ábrázol a hegyi kunyhója előtt. A kép kissé álomszerűnek tűnik. Arthur Claude Strachan alapvetően a fény és a színek játékára összpontosított festészeti stílusában. Ezzel a leleményes húzással a festő bizonyos mélységet adott a tájábrázolásoknak. Egy olyan dinamikát, amelyet kortársai műveiben gyakran hiába kerestünk. A tájképfestészet sok rajongóját még ma is rabul ejtik ezek az eredetileg gyönyörű képek. Strachan 1938-ban bekövetkezett haláláig az Egyesült Királyságban töltötte nyugdíjas éveit.
Oldal 1 / 1