Anthonie Palamedesz festőművész története és fejlődése a hollandiai Delft városából ered. Anthonie édesapja elismert művész volt a drágakőgyártás területén. A skót királyi házban eltöltött megbízatás után a család visszatért Delftbe. Itt született Palamedesz Anthonie, aki fiatalabb éveit a városban töltötte. Anthonie és idősebb bátyja Palamedes Palamedesz követte apjukat a művészeti pályán. Palamedes a csatatéren történteknek szentelte magát. Anthonie az Frans Hals-nél tanult, és a portrék és zsánerképek iránti fellendülő érdeklődésből merített. Frans Hals a laza ecsetvonásokat kedvelte, amelyek élénk kifejezést kölcsönöztek festményeinek. Anthonie, a tanítványa, megtanult és így átvett egy olyan technikát, amely lehetővé tette számára, hogy nagy kifejezőerővel készítsen zsánerképeket. Palamedesz Anthonie a mindennapi élet és a társadalmi pillanatok jeleneteit örökítette meg nagy odafigyeléssel. Olyan pillanatok, amelyekben a néző úgy érzi, hogy egy történelmi összejövetel részese.
A holland festészet a 17. században virágzott, és a festők számtalan olyan képet alkottak, amelyek ma is nagy jelentőséggel bírnak. A politikai és társadalmi felfordulással jellemezhető időszakban a holland művészeti életben kialakult a realizmus iránti szeretet. Az egyház elvesztette befolyását és művészetpártolói pozícióját. Ezzel párhuzamosan a középosztály érdeklődése is megnőtt a művészet iránt. Számos városban művészek egyesületei alakultak. Delftben látszólag a MŰVÉSZETI TÉR2 volt az, amely a delfti iskolát és a zsánerfestészetet az érdeklődés homlokterébe állította, és nem kevés festő a népszerű hétköznapi jelenetek festésével kereste a fizetését és a kenyerét.
A delfti festők hamarosan céhet alapítottak. A delfti Szent Lukács céh a festők védőszentjéről kapta a nevét. Palamedesz Antónia a céh tagja, majd elnöke lett. Ez a pont elárul valamit a festő magánéletéről. A céhbe való felvétel feltételei szigorúak voltak. Anthonie-nak a csatlakozás előtt meg kellett házasodnia, és bizonyos mennyiségű vagyont kellett felmutatnia. Cserébe Palamedesz megengedték, hogy festményeit a nyilvános műtárgypiacon kínálja, és élvezhette a szociális biztonság előnyeit saját maga és családja számára.
Anthonie Palamedesz elsősorban belső tereket ábrázoló jeleneteiről vált ismertté. A holland munkásságában az otthoni környezet, az ünnepek és az összejövetelek dominálnak. Az átmenet a portré és a tájkép, illetve a zsánerfestészet között gördülékeny. Palamedesz műveire jellemzőek az egymással kölcsönhatásban lévő alakok és személyek. A kompozíciók természetesnek tűnnek. Egy olyan esemény részletét alkotják, amely valóban megtörténhetett. A néző egy történelmi kirándulásra indul, és mérlegelheti a festményen szereplő alakok közötti kapcsolat lehetőségeit. Anthonie Palamedesz jó érzésű művészetet alkotott sok apró részlettel, amelyek különleges varázst kölcsönöznek a műveknek.
Anthonie Palamedesz festőművész története és fejlődése a hollandiai Delft városából ered. Anthonie édesapja elismert művész volt a drágakőgyártás területén. A skót királyi házban eltöltött megbízatás után a család visszatért Delftbe. Itt született Palamedesz Anthonie, aki fiatalabb éveit a városban töltötte. Anthonie és idősebb bátyja Palamedes Palamedesz követte apjukat a művészeti pályán. Palamedes a csatatéren történteknek szentelte magát. Anthonie az Frans Hals-nél tanult, és a portrék és zsánerképek iránti fellendülő érdeklődésből merített. Frans Hals a laza ecsetvonásokat kedvelte, amelyek élénk kifejezést kölcsönöztek festményeinek. Anthonie, a tanítványa, megtanult és így átvett egy olyan technikát, amely lehetővé tette számára, hogy nagy kifejezőerővel készítsen zsánerképeket. Palamedesz Anthonie a mindennapi élet és a társadalmi pillanatok jeleneteit örökítette meg nagy odafigyeléssel. Olyan pillanatok, amelyekben a néző úgy érzi, hogy egy történelmi összejövetel részese.
A holland festészet a 17. században virágzott, és a festők számtalan olyan képet alkottak, amelyek ma is nagy jelentőséggel bírnak. A politikai és társadalmi felfordulással jellemezhető időszakban a holland művészeti életben kialakult a realizmus iránti szeretet. Az egyház elvesztette befolyását és művészetpártolói pozícióját. Ezzel párhuzamosan a középosztály érdeklődése is megnőtt a művészet iránt. Számos városban művészek egyesületei alakultak. Delftben látszólag a MŰVÉSZETI TÉR2 volt az, amely a delfti iskolát és a zsánerfestészetet az érdeklődés homlokterébe állította, és nem kevés festő a népszerű hétköznapi jelenetek festésével kereste a fizetését és a kenyerét.
A delfti festők hamarosan céhet alapítottak. A delfti Szent Lukács céh a festők védőszentjéről kapta a nevét. Palamedesz Antónia a céh tagja, majd elnöke lett. Ez a pont elárul valamit a festő magánéletéről. A céhbe való felvétel feltételei szigorúak voltak. Anthonie-nak a csatlakozás előtt meg kellett házasodnia, és bizonyos mennyiségű vagyont kellett felmutatnia. Cserébe Palamedesz megengedték, hogy festményeit a nyilvános műtárgypiacon kínálja, és élvezhette a szociális biztonság előnyeit saját maga és családja számára.
Anthonie Palamedesz elsősorban belső tereket ábrázoló jeleneteiről vált ismertté. A holland munkásságában az otthoni környezet, az ünnepek és az összejövetelek dominálnak. Az átmenet a portré és a tájkép, illetve a zsánerfestészet között gördülékeny. Palamedesz műveire jellemzőek az egymással kölcsönhatásban lévő alakok és személyek. A kompozíciók természetesnek tűnnek. Egy olyan esemény részletét alkotják, amely valóban megtörténhetett. A néző egy történelmi kirándulásra indul, és mérlegelheti a festményen szereplő alakok közötti kapcsolat lehetőségeit. Anthonie Palamedesz jó érzésű művészetet alkotott sok apró részlettel, amelyek különleges varázst kölcsönöznek a műveknek.
Oldal 1 / 1