Az eredeti festmény egy nagyméretű olajfestmény, amelyet gondosan, az "olaj a vászonra" művészi technikával készítettek. A művész egy másik műve alapján készült, amelyben a "magas sziklafalakkal körülvett, vízfolyásos szurdok" archaikus motívumát művészi pályafutásának különböző szakaszaiban időnként új variációkban vette fel. Természetesen nem egyszerűen lemásolta az előző festményről, hanem minden alkalommal újból, emlékezetből alkotta meg. A művön látható sziklafalak rendkívül magasak, és szinte lehetetlen, hogy az emberek megmásszák őket, bár akadnak néhányan, akiknek sikerül. Mindkét oldalról határolják a szurdokot. A festmény szabadon megtervezett közepén a néző tekintete a távolba nyílik, amelyet néhány finoman megmunkált fénysugár koronáz meg. Közvetlenül alatta, még mindig a kép viszonylagos közepén, egy kis vízesés zúdul a sziklákon, és ezt már régóta teszi, tekintve, hogy folyóról van szó. A víznek lassan és nyugodtan kell ott folynia, hiszen a kis vízesés táplálja, ami nem mozgatja gyorsan a víztömegeket. A sziklafalak tükröződése a vízben kissé torz, mintha egy szellő söpörne végig a víz felszínén, enyhe fodrozódást keltve, ami némileg lágyítja a képet. A jobb oldali zöld és mohával borított part különösen figyelemre méltó, ami megtöri a kép viszonylagos szimmetriáját. Ez a kompozíciót érdekesebbé teszi a figyelmes néző szeme számára.

---

Wassertal · Silvian Sternhagel