Ez a mű hosszú idő alatt, 2024-ben készült, és egy egész nyáron át kísért. Kiindulópontként egy saját fejlesztésű AI-motívum szolgált, amely több változatban is létezik. Az egyik változat annyira megragadott, hogy vázlatos alapul szolgált számomra. Különböző anyagokkal és technikákkal kísérleteztem, többek között fehér lakkfestékkel a kontraszt fokozása érdekében, acetonnal az átmenetek lágyítására, valamint fémlakk ceruzákkal az egyes részletek célzott kiemelésére. Végül a művet egy finom csillogó hatást keltő lakkréteggel borítottam be. Ez a fény beesésétől függően megváltoztatja a kép észlelését: fényreflexek keletkeznek, amelyek lebegő porrészecskéknek tűnnek – ez az effektus eredetileg nem volt tervezett, de meglepő vizuális réteget eredményezett. A kép tartalmilag egyszerre foglalkozik a belső terhekkel, a pangással és a méltósággal. Az ábrázolt alak befelé forduló, szinte időtlen benyomást kelt, beágyazva egy vidéki tájba, a munka, a kimerültség és a csendes elmélkedés között. A mű tudatosan mozog a hagyomány és a jelen, a digitális eredet és a kézműves kivitelezés között.

---

A parasztok néma terhe · Silvia Martini