Ezen a festményen a néző a széna betakarításának kellős közepén van. Leon-Augustin-Lhermitte nagy erejű jelenetet teremt ebben a fényárban úszó képben. Először is, a tekintet a bal előtérben ülő gazdára irányul. Teljesen belefeledkezve a munkájába, kopasz koponyával, de izmos karjaival a kaszájának szenteli magát. Nem kétséges, hogy ő a mögötte ülő család nagyapja. A családi triót viszont a fiatal lány uralja. A földön fekvő szülei mögött áll. Karjában nagy vasvillákat tart, amelyek a földek megmunkálásához szükségesek.

Míg az öreg gazda teljesen elmerül a munkájában, a két szülő teljes mértékben a gyermekük felé fordul. Ezért van az, hogy az anya is elfordul a nézőtől. Tekintete átlót képez az eszközökre, amelyeket a gyermek könnyedén és természetesen tart a karjában. Profilban látjuk a fiatal gazdát. De a bal kezére támaszkodó testtartása és a tekintete is azt sugallja, hogy a lány most fontosabb, mint a szénakészítés: a kis család nyilván megbeszél egymással valamit, bár azt nem tudjuk, hogy az anya még beszél-e valamit. Ez a bizonytalan állapot a mű egyik varázsa.

A festő azonban mesterien megvilágítja a rét tájképét is. Az előtérben négy ember ül egy napsütötte réten, miközben a lejtő tetején egy nagy árnyékot lehet kivenni a földön. Ez a megvilágítás feszültséget és drámaiságot kölcsönöz az olajfestménynek, annak ellenére, hogy az alakok nyugalmat és meghittséget sugároznak.

A francia festő a realisták közé tartozik. Mindazonáltal gyors ecsetvonása, amellyel a tájat vagy az öreg gazda kissé elmosódott arcát ábrázolja, azt mutatja, hogy a jelenet érzelmi érzékelésével is foglalkozik. Lhermitte így közelít az impresszionisták eszméihez, és szó szerint lehetővé teszi a néző számára, hogy vele együtt lépjen be a tájba. Lenyűgöző, hogy az ember újra és újra megnézi ezt a művet az emberi interakciók, a pihenés és a munka, valamint a fény és az árnyék összjátékában!

---

Széna kaszálása · Leon-Augustin Lhermitte