Alpesi kunyhó esős időben, 1850

Friedrich Gauermann osztrák festőt és grafikust a biedermeier korszak jelentős festőjeként tartják számon. Művészi élete során számos tájképet alkotott, amelyek motívumait a természetben tanulmányozta. Az itt látható "Seeauer Alpenhütte im Regen" (Seeau Alpine Hut in the Rain) című művéhez egyik kedvenc túrája a Berchtesgadener Landban inspirálta. A kép a festő kései munkásságához sorolható, és az egyik leghíresebb alkotása. A művész aprólékosan vezetett "bevételi könyve" alapján a kép 1850-re datálható. Nagy részletességgel és erős színvilággal, a nézőnek egy drámai természeti jelenet tárul a szeme elé. Az alpesi legelőkön élő emberek, tehenek és kecskék küzdenek a hegyekben tomboló viharral. A meglehetősen komoly téma ellenére a kép nem tűnik nyomasztónak, és magával ragadja a nézőt. A teljes kompozíció erős színvilága, a táj élénk színei és a túlnyomórészt okker árnyalatú figurák bájos hangulatot árasztanak.

Képi kompozíciójával a művész céltudatosan irányítja a néző tekintetét az egyik képi elemről a másikra. A központi helyen található és domináns méretű kunyhó egy szélesre nyitott ajtóval rendelkezik, amelyből meleg, narancssárga színű fény ragyog hívogatóan kifelé. A bejárattól balra egy csapat tehén gyűlt össze a kiugró tető alatt, menedéket keresve; az egyik fiatal állat kimerülten fekszik a földön, társai őrzik. A tető ereszcsatornájából kifolyó víz nem egyenes sugárban folyik a földre, hanem a szél ereje félkörívbe hajlítja. Az ilyen részletes és valósághű elemek teszik Gauermann munkáit élővé és izgalmassá. Közelebbről szemügyre véve a néző számos olyan részletet fedezhet fel, amelyek a képet olyan valósághűvé és valóságosnak teszik, mintha ő maga is a megörökített természet közepén lenne.
A néző elől elfordulva, a kép előterében két további tehén várakozik. Valószínűleg ők is szeretnék élvezni a kunyhó védelmét. Az első patáikat azonban az ösvény kezdődő áradása körbemossa, és hagyja, hogy az állatok megtorpanjanak. A fajtársaikhoz vezető út továbbra is el van zárva. A kép bal szélén a parasztpár küzd a széllel és az esővel, és a biztonságos kunyhó menedéke felé igyekszik. A nő kalapja azzal fenyeget, hogy leszakad a fejéről; keze a karimába kapaszkodik, felsőteste a szembeszél nyomásától megfeszülten hajlik előre. Viharos fenyőfák és balra egy hegyvonulat keretezi a jelenetet.

Mindezek fölött azonban a lenyűgöző viharos égbolt áll, amelyet esőcsíkok és fényes, szél által hajtott felhőalakzatok tarkítanak. A felhőtakaró mögötti ragyogó napsütés talán az ember és állat által régóta várt időjárás-változást hirdeti. A művész sok képi teret hagy a vihar okozójának. A teljes kompozíción belül az égbolt kialakítása a képfelület csaknem felét foglalja el, és uralja a drámai alpesi tájat.

Gauermann a régi hollandok munkáit vette alapul. Mindenekelőtt az intenzív színezés mesteri elsajátítása révén számos megbízást kapott a bécsi arisztokráciától, és megalapozta különleges művészettörténeti hírnevét. A művész már fiatalon az új tájképi naturalizmus megalapítójának számított, akinek képeit rendkívüli fény- és hangulati elemek jellemezték.