Christian Ernst Bernhard Morgenstern "Helgoland holdfényben" című festménye egy látszólag veszélyes helyzetbe repíti a nézőt. Helgoland sziklás partjainál éjjel dübörgő hullámok csapkodnak. A sziklák kiemelkednek a habzó vízből, miközben az égen hirtelen felszakad a sűrű felhőtakaró, és átengedi a fényes hold sugarait. De a telihold hideg fénye nem csillapítja a háborgó tengert. Épp ellenkezőleg, ahogy a fénye reflektorként éri a habzó permetet, az csak még izgatottabbnak és félelmetesebbnek tűnik. Úgy tűnik, ez két éjszakai járókelő esetében is így van. Míg az egyikük látszólag térdelve, elbűvölten nézi a kavargó vizet, a másik felismer benne egy homályos veszélyt. Úgy tűnik, mintha a nyakörvénél fogva vissza akarná rángatni társát, és ezzel megakadályozni, hogy az egyenesen az árvízbe ugorjon.

A távolban látjuk a világítótorony fényét, és sejtjük, hogy nem tart sokáig, hanem szabályos ritmusban újra megvilágítja a helyszínt, miután ismét sötétségbe borítja azt. Milyen hatása lehet a hold ragyogásának, ha az az egyetlen fényforrás, és a torony fénykúpja a tenger felé világít, ahelyett, hogy másodpercekig a szárazföld felett vándorolna? Valószínűleg olyan, mint a falu fénye a horizonton, amely fölött halvány homály terült el, ahogy a hold folyékony ezüstszínű patakká változtatja a vízfolyást.

A művész a nyílt tengerek kiszámíthatatlanságát mutatja be nekünk, amelyeknek mintha saját életük lenne, különösen éjszaka, ami lenyűgöz, de egyben veszélyt is sugároz, ami az ábrázoláson keresztül kézzelfoghatóvá válik, különösen azért, mert mentálisan társul a két, mozgásba dermedt emberhez.

---

Helgoland a holdfényben · Christian Ernst Bernhard Morgenstern
Hamburger Kunsthalle, Hamburg, Germany / Bridgeman Images