Sodródó felhők

Caspar David Friedrich "Sodródó felhők" című, dátum nélküli, olaj-vászon festménye a romantikus művészet repertoárjából merít a kompozíciós technikát és a motívumválasztást illetően, és így a Caspar David Friedrich munkásságára jellemző vágyakozó életérzést közvetíti. A kép előterében mohával borított kövek láthatók, amelyeket magas fű ölel körül. A kövek mögött egy rétet ábrázolnak, amely a távolban enyhe lejtést mutat, a rét közepén pedig egy felhőkék tó található. A mohával borított kövektől a rétig egyre világosabb színátmenet bontakozik ki. Ha az előteret még mindig sötétzöldben tartjuk, a középen lévő rét nemcsak világosabbá válik, hanem szürkéskék színárnyalatokkal is ellensúlyozódik, amelyek előkészítik a háttér színezését. A szürkéskék színű kis tavacska színkontrasztot képez az előtérben lévő zöld rét és a sötétzöld mohanövényzettel.

Ahogy a tó a réthez, úgy a háttérben kialakuló hegyvidéki táj is színes kontrasztot alkot az előtérrel. A hegyeket azonban csak futólag lehet megpillantani, így a végtelennek tűnő hegyvonulat látványát egy felhőcsoport takarja el, amelynek átlós elrendezése a mozgás látszatát kelti, mintha a felhők hamarosan elvonulnának, ami a tiszta távoli kilátás reményét kelti, de meghiúsul.

Mint sok más művében, Caspar David Friedrich is megnyitja a konkrétság és az absztrakció dichotómiáját. Így a kövek és a mohanövények színezete erősen differenciáltnak, valóságosnak, szinte kézzelfoghatónak tűnik. Az igazi érdekesség azonban az, ami már nem kézzelfogható. Nézőként az itt és mostban, a véges e világban találjuk magunkat, de tekintetünk vágyakozva irányul a végtelen messzeség felé, amelynek horizontja nem érzékelhető.