"Kohlrabi apostol", "világtalan különc", "fűevő": Karl Wilhelm Diefenbach festőt és önjelölt prófétát számos gúnynévvel csúfolták. De bármennyire is helytelenítették őt kortársai, követői imádták. A művész mezítláb, fehér gyapjúruhában, szenvedélyesen hirdette életreformjait, amelyekben több emberségért, több mértékletességért és a természettel harmonikus együttélésért esedezett. Ily módon már a 19. században olyan téziseket képviselt, amelyek ma aktuálisabbak, mint valaha.
Egy festőművész fiaként született a 19. század közepén a Nassaui Hercegségben, a mai Hadamar kisvárosban. Már fiatalon vonzódott a képzőművészethez, ezért beiratkozott a müncheni akadémia művészeti szakára. Az órákra azonban alig járt: egy váratlan sorscsapás drasztikusan megváltoztatta eddigi életmódját. Súlyosan megbetegedett tífuszban, több másodlagos betegségben szenvedett, és hónapokig ágyhoz volt kötve. Éveken át betegség és gyengeség jellemezte, mígnem egy új mozgalom végre enyhülést hozott: egy tisztán vegetáriánus kúra újjáépítette. Fordulat következett be az életében, mert ettől kezdve lemondott a húsról és az élvezeti szerekről, és hangosan propagálta a vegetarianizmust. Az iparosodás és a városiasodás korában a természetközelibb élet felé fordult, és a napozás és a szabad testkultúra aktív szószólója lett. Nem akart többé a társadalmi konvenciók és az állami korlátok közé szorulni; ehelyett megalkotta saját eszményeit, amelyek alapján kommunát alapított.
A reformista életmodell alakította a kultúrlázadó művészi munkásságát - de jelentősen hozzájárult pályája kudarcához is. Bár a művész személyisége közismert volt, a közvélemény érdeklődése nagyrészt a személyére, nem pedig festészeti termékeire korlátozódott. Ennek ellenére nem hagyta magát elkeseríteni, és több mint száz festményen fejezte ki gondolatait és nézeteit. Tanítványa, Fidus segítségével végül megalkotta művészi emlékművét: "Per aspera ad astra". A 68 méter hosszú sziluettfríz neve egy ősi mondásból származik, amely azt jelenti, hogy "a zordon keresztül eljutsz a csillagokig". Az erős karakterű festő rendkívül költői és legismertebb műve 34 részképből áll, amelyek mindegyike sziluettet ábrázol. A kép minimalista módon a fekete és a fehér színekre redukálódik, de motívumválasztása a festő természetközeliségét és életszeretetét fejezi ki: egyesült, gyermekek és állati társaik haladnak el mellettük, sípokon, timpánikon és trombitákon elszakadva muzsikálnak. A festmény így ügyesen érzékelteti Diefenbach önreformációjának lényegét. A látnok napimádó 62 éves korában, a Földközi-tengeri Capri szigetén lévő birtokán halt meg. Egy barátja később "hirtelennek" és "viharszerűnek" írta le a halálát. Így halt meg a viharos életmódjáról híres Karl Wilhelm Diefenbach is. Elméletei azonban ma is aktuálisak.
"Kohlrabi apostol", "világtalan különc", "fűevő": Karl Wilhelm Diefenbach festőt és önjelölt prófétát számos gúnynévvel csúfolták. De bármennyire is helytelenítették őt kortársai, követői imádták. A művész mezítláb, fehér gyapjúruhában, szenvedélyesen hirdette életreformjait, amelyekben több emberségért, több mértékletességért és a természettel harmonikus együttélésért esedezett. Ily módon már a 19. században olyan téziseket képviselt, amelyek ma aktuálisabbak, mint valaha.
Egy festőművész fiaként született a 19. század közepén a Nassaui Hercegségben, a mai Hadamar kisvárosban. Már fiatalon vonzódott a képzőművészethez, ezért beiratkozott a müncheni akadémia művészeti szakára. Az órákra azonban alig járt: egy váratlan sorscsapás drasztikusan megváltoztatta eddigi életmódját. Súlyosan megbetegedett tífuszban, több másodlagos betegségben szenvedett, és hónapokig ágyhoz volt kötve. Éveken át betegség és gyengeség jellemezte, mígnem egy új mozgalom végre enyhülést hozott: egy tisztán vegetáriánus kúra újjáépítette. Fordulat következett be az életében, mert ettől kezdve lemondott a húsról és az élvezeti szerekről, és hangosan propagálta a vegetarianizmust. Az iparosodás és a városiasodás korában a természetközelibb élet felé fordult, és a napozás és a szabad testkultúra aktív szószólója lett. Nem akart többé a társadalmi konvenciók és az állami korlátok közé szorulni; ehelyett megalkotta saját eszményeit, amelyek alapján kommunát alapított.
A reformista életmodell alakította a kultúrlázadó művészi munkásságát - de jelentősen hozzájárult pályája kudarcához is. Bár a művész személyisége közismert volt, a közvélemény érdeklődése nagyrészt a személyére, nem pedig festészeti termékeire korlátozódott. Ennek ellenére nem hagyta magát elkeseríteni, és több mint száz festményen fejezte ki gondolatait és nézeteit. Tanítványa, Fidus segítségével végül megalkotta művészi emlékművét: "Per aspera ad astra". A 68 méter hosszú sziluettfríz neve egy ősi mondásból származik, amely azt jelenti, hogy "a zordon keresztül eljutsz a csillagokig". Az erős karakterű festő rendkívül költői és legismertebb műve 34 részképből áll, amelyek mindegyike sziluettet ábrázol. A kép minimalista módon a fekete és a fehér színekre redukálódik, de motívumválasztása a festő természetközeliségét és életszeretetét fejezi ki: egyesült, gyermekek és állati társaik haladnak el mellettük, sípokon, timpánikon és trombitákon elszakadva muzsikálnak. A festmény így ügyesen érzékelteti Diefenbach önreformációjának lényegét. A látnok napimádó 62 éves korában, a Földközi-tengeri Capri szigetén lévő birtokán halt meg. Egy barátja később "hirtelennek" és "viharszerűnek" írta le a halálát. Így halt meg a viharos életmódjáról híres Karl Wilhelm Diefenbach is. Elméletei azonban ma is aktuálisak.
Oldal 1 / 1