A kopár földet finom porrá kavarja a nemes paripa patáinak taposása. A lovas felsőteste előre hajlik; a jelenet tele van dinamizmussal és erővel. Ez is egy olyan kép, amelyre nemcsak Amerikában, hanem a világ többi részén is gondolunk, amikor az úgynevezett vadnyugatról beszélünk. Bár ma már tudjuk, hogy e látszólag tipikusnak tűnő ábrázolások közül sok túlságosan is romantikus volt, a 19. század második felének művészei alakították ki azt a képet, amelyet mindannyiunkban él a Nyugat meghódításáról.
Olyan művészek, mint Frederic Remington. Ma a vadnyugati ábrázolásai miatt nagyon ismert, és aki ismeri teljes műveit, kevés más témát talál. Pedig Remington ízig-vérig keleti parti lakos volt, New Yorkban született, ott és a connecticuti Yale Egyetemen tanult. Remington először 19 éves korában került kapcsolatba a nyugati országgal, amikor egy montanai farmot akart vásárolni. A projekt anyagi források hiányában meghiúsult, de az ország tágassága, amelyet ott saját szemével tapasztalt, valamint az indián őslakosok és az amerikai lovasság közötti összecsapások a továbbiakban is maradandó hatással voltak munkásságára. Sőt, mivel Remington egyre gyakrabban utazott, több közvetlen tapasztalata volt témájával kapcsolatban, mint sok más művésztársának, akik szintén a vadnyugati jeleneteket festették.
Remington munkássága elsősorban abból él, hogy olyan dolgokat ábrázol, amelyeket a legtöbb néző nem ismer személyes tapasztalatból. Témaválasztása és a helyes perspektívához való összetéveszthetetlen tehetsége, valamint az élénk és mégis művészi ábrázolás képessége befolyásos hetilapok tudósítójává tette. Képeit széles körben terjesztették. Még Theodore Roosevelt elnök is, aki maga is a nyugati tájak barátja volt, felfigyelt rájuk, és megjegyezte, hogy a cowboyok és farmerek, a lovak és a marhacsordák életre kelnek Remington képein. Pályája végén egyre inkább a szobrászatnak szentelte magát, bár a hasonló motívumok ebben a művészetben is meghatározóak voltak. Remington emellett egy figyelemre méltó festménysorozatot is készített, amelyben az éjszaka sötétségét és színeit tette témájává.
A kopár földet finom porrá kavarja a nemes paripa patáinak taposása. A lovas felsőteste előre hajlik; a jelenet tele van dinamizmussal és erővel. Ez is egy olyan kép, amelyre nemcsak Amerikában, hanem a világ többi részén is gondolunk, amikor az úgynevezett vadnyugatról beszélünk. Bár ma már tudjuk, hogy e látszólag tipikusnak tűnő ábrázolások közül sok túlságosan is romantikus volt, a 19. század második felének művészei alakították ki azt a képet, amelyet mindannyiunkban él a Nyugat meghódításáról.
Olyan művészek, mint Frederic Remington. Ma a vadnyugati ábrázolásai miatt nagyon ismert, és aki ismeri teljes műveit, kevés más témát talál. Pedig Remington ízig-vérig keleti parti lakos volt, New Yorkban született, ott és a connecticuti Yale Egyetemen tanult. Remington először 19 éves korában került kapcsolatba a nyugati országgal, amikor egy montanai farmot akart vásárolni. A projekt anyagi források hiányában meghiúsult, de az ország tágassága, amelyet ott saját szemével tapasztalt, valamint az indián őslakosok és az amerikai lovasság közötti összecsapások a továbbiakban is maradandó hatással voltak munkásságára. Sőt, mivel Remington egyre gyakrabban utazott, több közvetlen tapasztalata volt témájával kapcsolatban, mint sok más művésztársának, akik szintén a vadnyugati jeleneteket festették.
Remington munkássága elsősorban abból él, hogy olyan dolgokat ábrázol, amelyeket a legtöbb néző nem ismer személyes tapasztalatból. Témaválasztása és a helyes perspektívához való összetéveszthetetlen tehetsége, valamint az élénk és mégis művészi ábrázolás képessége befolyásos hetilapok tudósítójává tette. Képeit széles körben terjesztették. Még Theodore Roosevelt elnök is, aki maga is a nyugati tájak barátja volt, felfigyelt rájuk, és megjegyezte, hogy a cowboyok és farmerek, a lovak és a marhacsordák életre kelnek Remington képein. Pályája végén egyre inkább a szobrászatnak szentelte magát, bár a hasonló motívumok ebben a művészetben is meghatározóak voltak. Remington emellett egy figyelemre méltó festménysorozatot is készített, amelyben az éjszaka sötétségét és színeit tette témájává.
Oldal 1 / 4