Jean-Marc Nattier a Marc Nattier és Marie Courtois művészházaspár második fia volt. Lajos király udvarhölgyeit klasszikus mitológiai ruhákban ábrázoló festményeiről vált híressé. 1710-ben vált híressé az Peter Paul Rubens híres Medici-ciklusáról készült rajzai alapján készült metszeteivel a Palais du Luxembourgból. Nattier első oktatását apjától, aki portréfestő volt, és nagybátyjától, a történelemfestő Jean Jouvenet-től kapta. Később a Királyi Akadémia tanítványa lett. Jean-Marc Nattier már fiatalon rendkívül tehetséges festő volt. Már 15 évesen elnyerte az Académie royal áhított díját. Az ezzel járó római utazást azonban visszautasította.
Nagybátyjához hasonlóan Nattier is történelemfestő akart lenni. Ennek a műfajnak szentelte magát 1715 és 1720 között, és ebből az időszakból származnak olyan művei, mint a "Pultawai csata". Ezt a festményt Nagy Péter rendelte meg. A Királyi Akadémia rendes tagjává való felvételére a "Phineus és társainak megkövesedése" című művét nyújtotta be. 1752-ben az Akadémia professzorává nevezték ki. Nattier 1715-ben Amszterdamba utazott, hogy portrékat készítsen Nagy Péter orosz cárról és feleségéről. Nattier azonban visszautasította a cár meghívását, hogy Oroszországba menjen. A drámai franciaországi pénzügyi válság miatt 1720-ban kénytelen volt lemondani arról, hogy történelmi festőként híressé váljon. Nattier ugyanis, mint sokan mások, majdnem az egész vagyonát elvesztette. Jövedelmezőbb megbízásokat kellett keresnie. Ez akkoriban különösen a portréfestészet volt.
Ennek ellenére Nattier megtalálta a módját, hogy szenvedélyét a portréfestéssel ötvözze. Bevezette az allegorikus portréfestészetet, amely hamar népszerűvé vált az udvari hölgyek körében. Modelljeit mitológiai alakokká, például ókori istennőkké alakította át. Nattier többek között Mária Terézia császárnőt, XV. Lajos király és felesége, Leszczynska Mária összes lányát ábrázolta. Az 1750-es évek közepétől Nattier hírneve csökkenni kezdett. A művészetkritikus Diderot Nattier legkeményebb bírálói közé tartozott, és állítólag 1761-ben azt mondta róla: "Nincs ennek az embernek barátja, aki megmondja neki az igazat?". Nattier ekkorra már idős, törékeny ember volt, és súlyos anyagi gondokkal küzdött. Végül arra kényszerült, hogy eladja műgyűjteményét és egész műtermét. Nattier fia, aki előtt nagy festői karrier állt, a Tiberisbe fulladt, miközben Rómában tanult.
Jean-Marc Nattier a Marc Nattier és Marie Courtois művészházaspár második fia volt. Lajos király udvarhölgyeit klasszikus mitológiai ruhákban ábrázoló festményeiről vált híressé. 1710-ben vált híressé az Peter Paul Rubens híres Medici-ciklusáról készült rajzai alapján készült metszeteivel a Palais du Luxembourgból. Nattier első oktatását apjától, aki portréfestő volt, és nagybátyjától, a történelemfestő Jean Jouvenet-től kapta. Később a Királyi Akadémia tanítványa lett. Jean-Marc Nattier már fiatalon rendkívül tehetséges festő volt. Már 15 évesen elnyerte az Académie royal áhított díját. Az ezzel járó római utazást azonban visszautasította.
Nagybátyjához hasonlóan Nattier is történelemfestő akart lenni. Ennek a műfajnak szentelte magát 1715 és 1720 között, és ebből az időszakból származnak olyan művei, mint a "Pultawai csata". Ezt a festményt Nagy Péter rendelte meg. A Királyi Akadémia rendes tagjává való felvételére a "Phineus és társainak megkövesedése" című művét nyújtotta be. 1752-ben az Akadémia professzorává nevezték ki. Nattier 1715-ben Amszterdamba utazott, hogy portrékat készítsen Nagy Péter orosz cárról és feleségéről. Nattier azonban visszautasította a cár meghívását, hogy Oroszországba menjen. A drámai franciaországi pénzügyi válság miatt 1720-ban kénytelen volt lemondani arról, hogy történelmi festőként híressé váljon. Nattier ugyanis, mint sokan mások, majdnem az egész vagyonát elvesztette. Jövedelmezőbb megbízásokat kellett keresnie. Ez akkoriban különösen a portréfestészet volt.
Ennek ellenére Nattier megtalálta a módját, hogy szenvedélyét a portréfestéssel ötvözze. Bevezette az allegorikus portréfestészetet, amely hamar népszerűvé vált az udvari hölgyek körében. Modelljeit mitológiai alakokká, például ókori istennőkké alakította át. Nattier többek között Mária Terézia császárnőt, XV. Lajos király és felesége, Leszczynska Mária összes lányát ábrázolta. Az 1750-es évek közepétől Nattier hírneve csökkenni kezdett. A művészetkritikus Diderot Nattier legkeményebb bírálói közé tartozott, és állítólag 1761-ben azt mondta róla: "Nincs ennek az embernek barátja, aki megmondja neki az igazat?". Nattier ekkorra már idős, törékeny ember volt, és súlyos anyagi gondokkal küzdött. Végül arra kényszerült, hogy eladja műgyűjteményét és egész műtermét. Nattier fia, aki előtt nagy festői karrier állt, a Tiberisbe fulladt, miközben Rómában tanult.
Oldal 1 / 3