Sir George Clausen brit festő számos művének van egy közös motívuma: az angol vidék és a munkájukat végző vidéki lakosság. Clausen bemutatja a gazdák kemény munkáját, megfigyeli őket a vetésnél, kaszálásnál és aratásnál, vagy megmutatja, hogyan végzi izzasztó munkáját a kovács. A hétköznapi emberek egyszerű életével foglalkozik, és sikerül idilli jeleneteket teremtenie. A tájak, amelyeket Clausen festményein ábrázol, békésnek tűnnek, és nem lehet mást mondani, egyszerűen gyönyörűek. Gyakran mutat széles eget, a felhők sodródnak, a fű mozog a szélben. A fiatal nőket és lányokat ábrázoló portréi is elbűvölőek, amelyek éber tekintetükkel közvetlenül találkoznak a nézővel.
George Clausen először Londonban tanulta ki a mesterséget, és már tanulmányai alatt sikeres festő volt, a népszerű művész, Edwin Long műtermében dolgozott. Clausen Hollandiába és Belgiumba is elutazott, ahol tanulmányozta az ott élő művészeket és munkáikat. Később Párizs vonzotta. Ott az Académie Julian művészeti iskola diákja volt, és megkezdődött az a korszak, amely döntő hatással volt George Clausenre és munkásságára. Itt például erősen orientálódott a fiatalon elhunyt festőművész Jules Bastien Lepage műveihez, aki szintén a parasztok vidéki életét választotta motívumául. George Clausenre az impresszionizmus megjelenése is hatással volt. Az Édouard Manets, Claude Monets vagy Alfred Sisleys című festmények által inspirált művek hatása egyértelműen kimutatható Clausen munkáin. Ő is játszott a fénnyel és az árnyékkal, és vadabb, szabadabb ecsetvonásokkal kísérletezett. Clausen munkássága tehát a naturalizmust ötvözi a romantikával és az impresszionizmussal.
Clausen motívumai az első világháború kitörésével megváltoztak. Bár a festőt nem hívták be, mégis hivatalos háborús művésznek nevezték ki. Korának egyik legjelentősebb brit művészeként - időközben még festészetet is tanított a Királyi Akadémián - a brit kormány háborús propagandáját segítette, és a királyság nagyságát és hatalmát demonstrálta. Komor fekete-fehér litográfiákon mutatja be például a háborús fegyverek gyártását. Szélsőséges a kontraszt a korábban fényárban úszó tájképeivel. És a háború sötétsége is jól látható az ebből az időszakból származó festményein. Tájképei egyre szürkébbek és tompábbak, szomorúság telepedett rájuk.
1927-ben George Clausent életművéért és szolgálataiért kitüntették és lovaggá ütötték. Lenyűgöző alkotásai ma már világszerte múzeumokat és galériákat díszítenek.
Sir George Clausen brit festő számos művének van egy közös motívuma: az angol vidék és a munkájukat végző vidéki lakosság. Clausen bemutatja a gazdák kemény munkáját, megfigyeli őket a vetésnél, kaszálásnál és aratásnál, vagy megmutatja, hogyan végzi izzasztó munkáját a kovács. A hétköznapi emberek egyszerű életével foglalkozik, és sikerül idilli jeleneteket teremtenie. A tájak, amelyeket Clausen festményein ábrázol, békésnek tűnnek, és nem lehet mást mondani, egyszerűen gyönyörűek. Gyakran mutat széles eget, a felhők sodródnak, a fű mozog a szélben. A fiatal nőket és lányokat ábrázoló portréi is elbűvölőek, amelyek éber tekintetükkel közvetlenül találkoznak a nézővel.
George Clausen először Londonban tanulta ki a mesterséget, és már tanulmányai alatt sikeres festő volt, a népszerű művész, Edwin Long műtermében dolgozott. Clausen Hollandiába és Belgiumba is elutazott, ahol tanulmányozta az ott élő művészeket és munkáikat. Később Párizs vonzotta. Ott az Académie Julian művészeti iskola diákja volt, és megkezdődött az a korszak, amely döntő hatással volt George Clausenre és munkásságára. Itt például erősen orientálódott a fiatalon elhunyt festőművész Jules Bastien Lepage műveihez, aki szintén a parasztok vidéki életét választotta motívumául. George Clausenre az impresszionizmus megjelenése is hatással volt. Az Édouard Manets, Claude Monets vagy Alfred Sisleys című festmények által inspirált művek hatása egyértelműen kimutatható Clausen munkáin. Ő is játszott a fénnyel és az árnyékkal, és vadabb, szabadabb ecsetvonásokkal kísérletezett. Clausen munkássága tehát a naturalizmust ötvözi a romantikával és az impresszionizmussal.
Clausen motívumai az első világháború kitörésével megváltoztak. Bár a festőt nem hívták be, mégis hivatalos háborús művésznek nevezték ki. Korának egyik legjelentősebb brit művészeként - időközben még festészetet is tanított a Királyi Akadémián - a brit kormány háborús propagandáját segítette, és a királyság nagyságát és hatalmát demonstrálta. Komor fekete-fehér litográfiákon mutatja be például a háborús fegyverek gyártását. Szélsőséges a kontraszt a korábban fényárban úszó tájképeivel. És a háború sötétsége is jól látható az ebből az időszakból származó festményein. Tájképei egyre szürkébbek és tompábbak, szomorúság telepedett rájuk.
1927-ben George Clausent életművéért és szolgálataiért kitüntették és lovaggá ütötték. Lenyűgöző alkotásai ma már világszerte múzeumokat és galériákat díszítenek.
Oldal 1 / 2