Az 1500. november 3-án Firenzében született és 1571. február 13-án elhunyt Benvenuto Cellini a késő reneszánsz művészeti irányzat, a manierizmus egyik fontos képviselője volt. Olasz aranyművesként és szobrászként maradandó nyomot hagyott a művészettörténetben. Ebben az összefüggésben az antikvitás utáni kor egyik legnagyobb szobrászának tartják, és az itáliai reneszánsz "uomo universale"-ját képviseli, akit a különböző területeken való sokoldalúság jellemez.
Apja, Giovanni Cellini építőmester és zenész volt, aki a Medici, a kor nagyhatalmú itáliai családjának szolgálatában állt. Cellini művészi környezetben nőtt fel, ahol apja hangszereket is készített. Eredetileg apja zenei pályájára készült, de 14 éves korában úgy döntött, hogy az aranyművesség mellett dönt. Michelangelo da Vivianónál, későbbi fő riválisa, a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0 apjánál kezdte a tanonckodást, majd Antonio di Sandro műhelyébe került.
Cellini ellentmondásos személyiség volt. Önéletrajzából kiderül, hogy háromszor követett el gyilkosságot. Sötét múltja ellenére művészként nagyra becsülték, és többféle szerepkörben dolgozott, többek között aranyműves, szobrász, éremművész, író és zenész volt.
Cellini munkássága, amely a reneszánsz kor legszebb szobrai és ékszerei közé tartozik, halála után szinte teljesen feledésbe merült, és csak a 19. században fedezték fel újra. Firenzében és Rómában egyaránt zajló művészi pályafutását olyan fontos személyiségeknek végzett munkái fémjelezték, mint a pápák és a Medici család.
Valószínűleg leghíresebb szobra a "Perseus a Medúza fejével" című alkotása, amely a firenzei Loggia dei Lanzi-ban látható. Ezt a művet, amelynek befejezése nyolc évig tartott, és többször is nehézségekbe ütközött, mesterművének tartják, és megalapozta hírnevét kora egyik vezető szobrászaként.
Későbbi éveiben Cellini átállt a papi pályára, és 1558-ban letette a tonzúrát. E váltás ellenére továbbra is vitatkozó szellemű maradt, és gyakran keveredett jogi vitákba. Firenzében halt meg 1571-ben, de öröksége lenyűgöző műveiben és lenyűgöző önéletrajzában tovább él.
Az 1500. november 3-án Firenzében született és 1571. február 13-án elhunyt Benvenuto Cellini a késő reneszánsz művészeti irányzat, a manierizmus egyik fontos képviselője volt. Olasz aranyművesként és szobrászként maradandó nyomot hagyott a művészettörténetben. Ebben az összefüggésben az antikvitás utáni kor egyik legnagyobb szobrászának tartják, és az itáliai reneszánsz "uomo universale"-ját képviseli, akit a különböző területeken való sokoldalúság jellemez.
Apja, Giovanni Cellini építőmester és zenész volt, aki a Medici, a kor nagyhatalmú itáliai családjának szolgálatában állt. Cellini művészi környezetben nőtt fel, ahol apja hangszereket is készített. Eredetileg apja zenei pályájára készült, de 14 éves korában úgy döntött, hogy az aranyművesség mellett dönt. Michelangelo da Vivianónál, későbbi fő riválisa, a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0 apjánál kezdte a tanonckodást, majd Antonio di Sandro műhelyébe került.
Cellini ellentmondásos személyiség volt. Önéletrajzából kiderül, hogy háromszor követett el gyilkosságot. Sötét múltja ellenére művészként nagyra becsülték, és többféle szerepkörben dolgozott, többek között aranyműves, szobrász, éremművész, író és zenész volt.
Cellini munkássága, amely a reneszánsz kor legszebb szobrai és ékszerei közé tartozik, halála után szinte teljesen feledésbe merült, és csak a 19. században fedezték fel újra. Firenzében és Rómában egyaránt zajló művészi pályafutását olyan fontos személyiségeknek végzett munkái fémjelezték, mint a pápák és a Medici család.
Valószínűleg leghíresebb szobra a "Perseus a Medúza fejével" című alkotása, amely a firenzei Loggia dei Lanzi-ban látható. Ezt a művet, amelynek befejezése nyolc évig tartott, és többször is nehézségekbe ütközött, mesterművének tartják, és megalapozta hírnevét kora egyik vezető szobrászaként.
Későbbi éveiben Cellini átállt a papi pályára, és 1558-ban letette a tonzúrát. E váltás ellenére továbbra is vitatkozó szellemű maradt, és gyakran keveredett jogi vitákba. Firenzében halt meg 1571-ben, de öröksége lenyűgöző műveiben és lenyűgöző önéletrajzában tovább él.
Oldal 1 / 1